Sok nép kultúráját ismerte meg, ennyi nyelvet nem tudott volna megtanulni

Miskolc – Pásztorné Földi Adri­enne több kötetet írt, az egyiket eszperantóul. A nyelv egész életét meghatározta. Hajdu Mariann cikke a BoOn.hu-n.

Különleges életút rajzolódott ki, amikor Pásztor Lászlóné Földi Adrienne-nel beszélgettünk. Két regényt és számtalan elbeszélést írt eddig, és hozott magával szerkesztőségünkbe, ez utóbbiak több kötetben jelentek meg (a regények a Magyar Elektromos Könyvtár honlapján érhetőek el), az egyik elbeszéléskötet eszperantó nyelven íródott. Kérdeztük, hogyan született ez utóbbi könyv, kiderült, ez nem is olyan egyszerű. Van benne írás, amit eleve eszperantó nyelven írt, van, amit ő maga fordított le, és van, amely csakis ezen a nyelven létezik, nem ültette át magyarra.

A férjemet, Lászlót is az eszperantónak köszönhetem.­­­” Pásztorné Földi Adrienne

Adrienne-nek már a gyerekkora is izgalmas volt. Apai ágon Felső-Magyarországról, a mai Szlovákia területéről származik, 1945-ben alig volt kétéves, amikor az egész családot áttelepítették Magyarországra. Havas esős időben tették ki őket a határ innenső oldalán, gyalog kellett megtenniük az utat, amelynek következtében Adrienne tüdőgyulladást kapott, és innentől kezdve gyakran megbetegedett, majd asztmás is lett.

Gyógyulás a kastélyban

– Életem egyik legszebb időszaka mégis ehhez kötődik – meséli. Tíz hónapot töltött kezelésen a füzérradványi kastélyban 1954–55-ben, soha korábban nem volt olyan szép környezetben. Még megvolt a kastély korábbi berendezése, így a gyönyörű bútorok között éltek, a grófi asztalnál étkeztek. A történetet később elbeszélésben írta meg.

– Szobafőnök voltam, így gyakran kellett mesélni lefekvés előtt a kisebbeknek. Amikor kifogytam a történetekből, elkezdtem magamtól mesélni – emlékszik vissza, hogyan fedezte fel írói vénáját. Említi azt is, hogy ekkor került kapcsolatba az Észak-Magyarországgal, hiszen a lap pályázatot hirdetett a kastély kis lakóinak, biztatták őket, hogy írják meg érzéseiket. Megírta, és megosztott első díjat kapott. Később, néhány éve az akkor történeteket megírta lapunknak, és azok meg is jelentek a karácsonyi lapszámban.

Angol helyett eszperantó

– Életem különleges történeteit vetettem papírra az évek során, ezekből az elbeszélésekből születtek meg a köteteim – tudhatjuk meg. Történet pedig volt elég. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy a véletlennek köszönhetően megismerkedett az eszperantó nyelvvel.

– A Zrínyibe jártam gimnáziumba, ahol az orosz mellett angolul és németül is tanulhattam valamennyit – folytatja. Nagyon szegények voltak, így érettségi után nem tanulhatott tovább. Az akkori tb-igazgatóságra került, és 1961-től 1996-ig, bár különböző osztályokon, de egy helyen dolgozott. Amikor szeretett volna angolt vagy németet tanulni, nem volt elég jelentkező, így átirányították az eszperantó tanfolyamra.

– 1962-t írtunk ekkor. Győri Nagy Lajos ügyvéd volt a tanár. Akkor még nem tudtuk, hogy milyen nyelv ez, hogy valójában műnyelv. Viszont egész könnyen elsajátítottuk, hamarabb, mint a nemzeti nyelveket – magyarázza Adrienne. Olyannyira jól ment, hogy 1963-tól már tolmácsolni is hívták. (A nyelvről keretes írásunkban olvashat bővebben – a szerk.) Egészen a rendszerváltásig sokan beszélték az eszperantót, mára majdnem teljesen kiszorult a nemzeti nyelvek, főleg az angol előretörése miatt.

– Az első tanév vége felé Kelet-Szlovákiából érkeztek vendégek, és én boldogan vállaltam el a tolmácsolást, mert azt hittem, sok köztük a magyar, és hallhatok valamit a szülővidékemről is. Ám mindenki szlovák volt. De úgy összebarátkoztunk, hogy hosszú évtizedekig tartottuk a kapcsolatot – eleveníti fel a kezdeteket.

Innentől kezdve rengeteget hívták. Legtöbbször megmondták, mire kíváncsi az érkező csoport. Adrienne összegyűjtötte az ismeret­anyagot, lefordította, megtanulta, előadta. Előkerültek a művészetek, a történelem, a gazdasági, a politikai élet, szinte minden.

Számtalan helyről

Kérdeztük, honnan érkeztek a vendégek, akik eszperantó tolmácsot kértek. Adrienne sorolja: Szlovákia, Lengyelország, Ausztria, Franciaország, Belgium, Svédország, Oroszország, Jugoszlávia területéről, de jöttek románok, bolgárok is. Adrienne szívesen emlékszik egy 1905-ben kivándorolt elődökkel rendelkező amerikai házaspárra, egy argentin, sőt, egy izraeli párra is. Mindnyájukkal eszperantóul beszélt.

– Ennyi nyelvet nem tudtam volna megtanulni – jegyzi meg. – De így megismerhettem más népek kultúráját: más népek gondolatainak megértését adta ez a nyelv.

Adrienne sok helyen is járt, nem egy országba az eszperantó nyelv segítségével jutott el, vagy ott segítette át valamilyen nehézségen, emellett számtalan levelezőtársa is volt a világ összes tájáról. És nem utolsósorban a férjét is az eszperantónak köszönheti.

Klub és újság

– A szlovák vendégeim által ismerkedtem meg egy békéscsabai lánnyal, aki eszperantóul akart tanulni. Egyik alkalommal hozta a fivérét, nos, ma ő a férjem.

Később László is beleszerelmesedett az eszperantó nyelvbe, ő is megtanulta, használja ma is. Adrienne mesél még az eszperantó klubról, a megjelent újságukról, majd arról, hogy 2003-ban szűnt meg a klub. Két év múlva az ő kezdeményezésére alakult Miskolcon egy eszperantó baráti csoport, amely Király Lajos tanár nevét vette fel.

– Ma már lényegesen kevesebben vagyunk, kiöregedtünk – jegyzi meg. Aztán beszélgetünk a regényeiről is, amelyeket szintén egy-egy élmény ihletett. Az egyik a 18. században játszódik, Számkivetettek a címe, de a ma emberéhez szól, hiszen a fogyatékosság témakörét járja körbe, a második (Egyiptom rózsája) pedig egy Miskolcról elindult leány története, aki mindig is gyógyítani akart.

Ma főként az írás a hobbija, és tölti ki mindennapjait. – Így teljes, így vagyok boldog – mondja. És még megtudjuk, férjével egy fiút neveltek fel, aki négy unokával – három fiú­val és egy kislánnyal – ajándékozta meg őket.

Hajdu Mariann


Milyen nyelv az eszperantó?

Az eszperantó, eredeti nevén Lingvo Internacia nemzetektől független, mindenki számára egyenjogú nyelvhasználatot biztosító, élő, mesterséges eredetű, semleges nemzetközi segédnyelv. 1887-ben Lazar Markovics Zamenhof varsói szemorvos alkotta meg. Zamenhof célja az volt, hogy egy könnyen megtanulható és politikailag semleges nyelvet hozzon létre, amely „meghaladja” a nemzetkultúrák határait, és előmozdítja a békét és a nemzetközi megértést az emberek között.

Az eszperantót aktívan vagy folyékonyan beszélők, valamint az anyanyelvűek számát (vagyis azokét, akik mint egyik anyanyelvüket tanulták meg a szüleiktől) 500 000 és 25 000 000 fő közé becsülik. Térben igen elterjedt nyelv, mintegy 115 országban beszélik. (Adrienne szerint Magyarországon körülbelül egymillióan tudhatnak ma eszperantóul.)