Mi az eszperantó?

Ismertető a az eszperantó nyelvről

Az eszperantó nemzetektől független, nyelvi egyenjogúságot biztosító, élő nemzetközi nyelv. Olyan nyelvről van szó, amelyet nemzetközi kommunikációs célokra hoztak létre. Alapelve az, hogy anyanyelvként nem (legalábbis kevesen) tanulják, így elsajátításához és használatához mindenki egyenlő eséllyel kezd. A nyelv jól felismerhető logikai rendszer alapján áll össze. Fonetikus, azaz úgy ejtjük a szavakat, ahogy írjuk, és viszont. Logikája és nyelvtani rendszere 16 alapvető szabály köré csoportosul, amelyek a továbbiakban ésszerűen építik fel a nyelvet.
Elsajátítása a hagyományosan beszélt és tanult nyelvektől a fentiek miatt jóval egyszerűbb. Első idegen nyelvként megtanulva készségfejlesztő tulajdonságai és eklektikus jellege miatt más, indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozó nyelv tanulását jelentősen megkönnyíti. Hatékonysága többek között abban rejlik, hogy a legtöbb nyelvtani kategória fellelhető benne, ami a megalkotásánal figyelembe vett nemzeti nyelvekben is létezik, így az eszperantó segítségével megtanulhatunk nyelvet tanulni. Emiatt “hídnyelv“-nek is nevezik.

A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének állásfoglalása szerint
Az eszperantó
a.) nagymértékben normalizált,
b.) erősen szocializálódott,
c.) nem etnikus élő nyelv,
amely egy másodlagos nyelvi közösségben minden lehetséges nyelvi funkciót betölt és ugyanakkor közvetítő nyelvként is működik.

Az eszperantó nyelvet egy lengyel származású szemorvos, Lazar Ludwig Zamenhof (1859-1917) alkotta meg a XIX. század második felében. Létrehozásának ötletét az adta, hogy Zamenhof szülővárosában,  (akkor még az Orosz Birodalomban, ma Lengyelországban található) Białystokban több nemzetiség élt együtt, akik között természetes gátat alkotott a nyelvi különbözőség. A gyermek Zamenhof azt tapasztalta, hogy a nemzetek közötti ellenséges viszony fő oka elsősorban a közös nyelv hiánya. Az egyetlen emberi nyelv álma hatalmába kerítette és attól kezdve nem engedte el. Hamarosan arra a következtetésre jutott, hogy egy közös nyelv csak semleges lehet, amely nem tartozik egyik ma élő nemzethez sem.

Az eszperantó belső eszméje: semleges nyelvi alapon eltávolítani a falat a nemzetek között és hozzászoktatni az embereket ahhoz, hogy mindegyikük úgy tekintsen a felebarátjára, mint emberre és testvérre. (Zamenhof, 1912)

Tanulmányai során különféle nyelvekkel találkozott. A gimnázium 5. osztályában megismerkedett az angol nyelvtannal, amelynek nyelvtana nagyon egyszerűnek bizonyult a görög és a latin nyelvekéhez képest. Ez meglepte őt, és meggyőződött arról, hogy a rengeteg nyelvtani elem nem szükséges egy általa kialakítandó nyelvhez. A fejében már létezett annak vázlatos tervezete. Előző felismerése hatására kezdett megválni a felesleges formáktól, kivételektől és hamarosan eljutott a legrövidebb nyelvtanhoz, ami nem tett ki többet pár oldalnál. Ezzel a folyamattal indult el a nyelvtervezet részletes kidolgozásának útján, amelynek eredményeként 1887. július 26-án Varsóban megjelentette a “Nemzetközi Nyelv” (Internacia Lingvo) című könyvét, közzétéve benne az eszperantó rendszerét és nyelvtanát. Munkáját az új nyelv szabályai szerint alkotott “Doktoro Esperanto” néven jegyezte (az “esperanto” szó jelentése “remélő, reménykedő”), innen a nyelv elnevezése is, bár Zamenhof eredetileg a talán kevésbé hangzatos, az előbb említett “nemzetközi nyelv”-nek nevezte művét.

A nyelv 16 alapvető nyelvtani szabály (Fundamento) kialakításával és mintegy 2000 szó megalkotásával indult el világhódító útjára. Ez csupán a csírája volt annak a kifejezésekben, árnyalatokban gazdag nyelvnek, amellyé több mint száz év alatt fejlődött. Fejlődésére, egységességének védelmére, szabályszerűségének megőrzésére, új szavak bevezetésének felügyeletére az Eszperantó Akadémia nevű független nyelvi intézet visel gondot. Ennek köszönhetően az eszperantó dialektusoktól mentes nyelv.

Az első nyelvkönyv (La Unua Libro) 1887-ben jelent meg, hivatalosan ezt tartjuk az eszperantó születési évének. Az eszperantó nyelvet ma már nem mesterséges nyelvnek, hanem az indoeurópai nyelvcsalád legifjabb tagjának tekintik.

Az eszperantó nyelv 2022-ben 135 éves. Az 1905-ben Boulogne-sur-Mer franciaországi városban tartott 1. Eszperantó Világkongresszuson Zamenhof – felismerve műve társadalmi jelentőségét – a nyelvhez kapcsolódó szerzői jogairól lemondott, átengedve azt a világnak. Erről szóló mondása szállóigévé vált: “Az eszperantó az egész világé!” Ő saját magát nem az eszperantó nyelv szerzőjének, hanem kezdeményezőjének nevezte.

Mára a világ legtöbb országában beszélik és művelik a nyelvet. Az eszperantó nem kötődik nemzetekhez vagy országhoz, nincs “eszperantó ország”, a nyelvközösség diaszpórában létezik szerte a Földön.

Az eszperantó központi, nemzetközi szerve az Eszperantó Világszövetség (Universala Esperanto-Asocio, UEA), amely a hollandiai Rotterdamban székel és amelynek nemzeti tagszervezete a Magyarországi Eszperantó Szövetség. Az UEA jelenlegi elnöke az egyesült államokbeli prof. dr. Duncan Charters.

Az UEA kezdeményezésére az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) 1954-es közgyűlése elismerte, hogy az eszperantó eredményei a szervezet céljaival, ideáljaival összhangban vannak. Ezt követően megtörtént a hivatalos kapcsolatfelvétel az UNESCO és az UEA között. Az UEA 1954 óta folyamatosan részt vesz az UNESCO nem kormányszintű szervezeteinek munkájában. 1985-ben az UNESCO közgyűlése felhívta a tagállamokat és a nemzetközi szervezeteket, hogy segítsék elő az eszperantó iskolai oktatását és nemzetközi használatát. Az UEA tanácskozási joggal rendelkezik a következő szervezetekben: ENSZ, UNICEF, Európa Tanács, Amerikai Államok Szervezete, Nemzetközi Szabványhivatal.

Az eszperantó nyelv és mozgalom egy igen sajátságos kultúrát hozott létre a világ népeinek tevékeny hozzájárulásával, ennek ápolása, fejlesztése, megőrzése és ismertetése az eszperantisták fontos feladata.

Nem elhanyagolható tény és potenciál az eszperantó nyelv mögé felsorakozott világméretű mozgalom, amely az élet szinte minden területére kiterjed. Néhány kiragadott példa ezekre, számos egyebeket nem említve: kereskedelem, idegenforgalom (utazás- és szállásszervezés), irodalom (lap- és könyvkiadás), nyelvoktatás (propedeutika), közösségalkotó- és megtartó folyamatok, stb.

Nemzetközi, országos szövetségek és helyi szervezetek útján az eszperantisták igen hatékonyan tudnak együttműködni civil, szakmai, turisztikai, művészeti téren, de az élet bármely más területén is teljes értékűen használható nyelv lett az eszperantó.

A hagyományos lehetőségeken kívül van néhány speciális szolgáltatás, ami csak az eszperantóul beszélők számára hozzáférhető, ilyen az ingyenes vendéglátó hálózat szerte a világon, a Pasporta Servo (lásd itt >>).

Az eszperantó világ kiemelkedő ünnepei
Július utolsó hétvégéje – augusztus első hétvégéje: az eszperantó világ legnagyobb hagyományokkal rendelkező rendezvénye, az Eszperantó Világkongresszus (Universala Kongreso, UKo), amelyet évente más-más városban rendeznek meg 8 napon keresztül.

Budapest az UKo-k története során három ízben is házigazdája volt a kongresszusoknak: 1929-ben, 1966-ban és 1983-ban.

2019-ben Lahti városa (Finnország) látta vendégül a világ eszperantistáinak 104.  csúcstalálkozóját, amelyet még jelenléti módon tudtak megrendezni. 2020-ban és ’21-ben az ismert körülmények miatt nem rendezték meg az eseményt. 2022-ben a kanadai Montréal városa a 107. UKo rendezője. További információ a montréali világkongresszusról >>
A kongresszus FB-oldala >>

2023-ban az előzetes tervek szerint ismét Európában, Magyarországhoz viszonylag közel, Torinóban lesz a 108. UKo. 

December 15. – Zamenhof, az eszperantó nyelv kezdeményezőjének, megalkotójának születésnapja. Eszperantista szervezetek, eszperantisták világszerte tartanak e napon és e naphoz kapcsolódva ünnepi megemlékezéseket, az úgynevezett Z-napon.

Az eszperantó világ ezek mellett igen aktívan tevékenykedik a naptári év folyamán. Egy (béke-)év alatt általában mintegy háromszáz nemzetközi jelentőségű rendezvényt tartanak világszerte, ezek között a legjelentősebb – a már említett – az évente más-más helyszínen rendezett Eszperantó Világkongresszus.

Mit akarnak tulajdonképpen az eszperantisták?
Az eszperantisták nem az eszperantó nyelv kizárólagosságát hirdetik, az eszperantónak nem célja a nemzeti nyelvek helyettesítése. Alapelve, hogy az anyanyelve mellett minden ember beszéljen egy igazságos kommunikációt lehetővé tévő nyelvet, amelyen szót ért a más anyanyelvű beszélővel. Az eszperantó e célra tökéletesen alkalmas, hiszen elsajátításához és használatához mindenki ugyanolyan esélyekkel kezdhet, mert senkinek sem (legalábbis keveseknek) az anyanyelve.

Az 1996-os, 81. prágai világkongresszuson kiadott nyilatkozat hét pontban foglalja össze az eszperantó mozgalom legújabb kori önmeghatározását. Ezek:
– demokratizmus,
– transznacionális oktatás,
– pedagógiai hatékonyság,
– soknyelvűség,
– nyelvi jogok,
– nyelvi sokszínűség,
– emberi emancipáció.

Részlet a Prágai Nyilatkozatból (1996)

Az eszperantó, amely 1887-ben indult útjára, mint a nemzetközi kommunikációt szolgáló segédnyelv tervezete, és hamarosan életteli, árnyalatokban gazdag nyelvvé fejlődött, immár több mint egy évszázada működik abból a célból, hogy átsegítse az emberi kapcsolatokat a nyelvi és kulturális akadályokon.

Az eszperantó nyelv funkciója és önmaga vállalt szerepe által jelentős szerepet kaphat a globalizálódó világ, közelebbről pedig az egyesülő Európa nyelvi palettáján. Az Európai Unió országainak hivatalos nyelvei az EU hivatalos nyelvei is egyben, így az újonnan belépő tagországokat is figyelembe véve egyre nagyobb fordítói és tolmács-kapacitást, anyagi hátteret igényel e többnyelvűség kezelése. A helyzet megoldása logikusan egy gazdasági és hatalmi érdekektől mentes, nemzetektől független nyelv alkalmazását kívánja meg, amely ismérveknek az eszperantó teljes mértékben megfelel. Az eszperantisták véleménye szerint az a tény, hogy egy élő nemzeti nyelv második kötelező nyelvként funkcionáljon az Európai Unión belül, igazságtalan és diszkrimináló lenne a többi tagállammal szemben, továbbá ellenkezne az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával.

Az eszperantó térhódítása a mindennapokban
Az eszperantó történetének 135 éve után a világon beszélt mintegy 6800 nyelv közül a leghasználtabb 100 nyelv között van. A Wikipédiában alkalmazott 285 nyelv között a 30. leghasználtabb nyelv (2013. február 11.). Az eszperantó ott van a Google, Skype, Firefox, Ubuntu, de a Facebook vagy akár az Ipernity által választott nyelvek között. A Google Translate legutóbb felvette az eszperantó nyelvet az alkalmazott nyelvei közé. A mai érintőképernyős mobiltelefonok szintén képesek az eszperantó karakterkészlet használatára. 
A jelenleg legnagyobb webes keresőnek már hosszú évek óta működik az eszperantó nyelvű változata, amely kifejezetten ezen a nyelven keres és indexel: Google Esperanto.

Az internetes online lexikon, a Wikipédia rendkívül kiterjedt eszperantó szekcióval rendelkezik, és még folytathatnánk a sort. Az eszperantó a 21. évszázadra bevonult az élő nyelvek sorába.

Mi és ki az eszperantista valójában?
Zamenhof, a nyelv megalkotója az 1905-ös 1. Eszperantó Világkongresszuson így fogalmazta meg az eszperantista mibenlétét: “Eszperantista minden olyan személy, aki ismeri és használja a nyelvet bármely célra.” (1905, Boulogne-i Nyilatkozat 5. §)

Az eszperantó nyelv jelképei: 1,2 m széles zöld zászló, bal felső sarkában 50×50 centiméteres fehér mezőben ötágú zöld csillag (az öt földrész szimbólumaként).