Publikálta 
– Forpasis Imre SZABÓ –
Szabó Imre (1952.03.02. – 2019.04.04.)
Hosszú szenvedés után, életének 67-ik évében elhunyt Szabó Imre, a Magyarországi Eszperantó Szövetség hosszú időn keresztül volt elnöke, tanár, költő, műfordító és eszperantó mozgalmi aktivista.
Eredeti foglalkozása szerint üzemmérnök, tanár volt. 1984-ben eszperantó diplomát szerzett az ELTE bölcsészettudományi karán Szerdahelyi professzornál. A Hungara Vivo-ban, a Tekintetben és különböző irodalmi, vallási, mozgalmi folyóiratokban jelentek meg cikkei, kriti-kái, magyar és eszperantó nyelvű költeményei, novellái.
1987 és 1990 között a Budapeŝta Informilo lap főszerkesztője volt. Az 1980-as években ő ve-zette a Magyar Eszperantó Szövetség nyomdáját, amely akkoriban az eszperantó irodalom ki-vételesen sok művét tette közkinccsé, és a Szovjetunió eszperantistáinak szinte egyedüli be-szerzési forrás volt. A 2010-2013-es ciklusban az Eszperantó Világszövetség Bizottságának tagja volt.
Egyéb elfoglaltságai mellett a La Karavelo nevű nemzetközi kulturális folyóirat szerkesztő-gárdájának tagja volt. Lefordította többek között József Attila “Tiszta szívvel” című verseskötetét, a “Valahol Európában” és a „Mefisztó” című film szövegkönyvét és G.F. Händel “Messiás” című oratóriumát, amelyet nagy sikerrel adtak elő az 1987-es Budapesti Tavaszi Feszti-válon, valamint számos sláger szövegét is. Ő ültette át magyar nyelvre Stano Marček az “Eszperantó direkt módszerrel” című híres nyelvkönyvét. “Egerfarmos” című költeményét 24 nyelvre fordították le. Költeményeiből és műfordításaiból válogatás jelent meg a http://vortaro.hu/irod.htm honlapon.
Búcsúszóként álljanak itt “Múlnak az éjek” című versének sorai:
Múlik az idő, de te el nem múlsz,
itt lakozol agyamban és szívemben,
örökké édesen és kedvesen
múlhatatlan túlvilági fájdalomként.
Horváth József
———————————————————————–
Imre Szabó (02.03.1952 – 04.04.2019)
Post longa malsano en sia 67a vivojaro forpasis la longjara prezidanto de Hungaria Esperanto-Asocio, instruisto, poeto, tradukisto kaj movadulo Imre Szabó.
Laŭ sia originala profesio li estis teknologia inĝeniero, instuisto. En 1984 li diplomiĝis pri Esperanto en la filologia fakultato de la Budapeŝta Universitato ELTE ĉe prof. Szerdahelyi. En Hungara Vivo, Tekintet kaj diversaj literaturaj, religiaj, movadaj periodaĵoj aperis liaj artikoloj, recenzoj, hungar- kaj Esperant-lingvaj poemoj, noveloj.
Inter 1987 kaj 1990 li estis ĉefredaktoro de Budapeŝta Informilo. En la 1980aj jaroj li gvidis la presejon de Hungara Esperanto-Asocio, kiu tiutempe publikigis escepte multajn verkojn de la Esperanto-literaturo, preskaŭ solan fonton por sovetiaj esperantistoj. En 2008-2016 li funkciis kiel prezidanto de Hungaria Esperanto-Asocio. En la oficperiodo 2010–2013 li membris en la Komitato de UEA.
Interalie li aktivis kiel membro de la redakta teamo de la internacia kultura revuo La Karavelo. Li tradukis interalie la poemvolumon “Purakore” de la fama hungara poeto Attila József, la tekstojn de la filmoj “En Eŭropo, ie”, “Mefisto” kaj la oratorion “Mesio” de G.F. Händel, prezentitan en 1987 kadre de la Budapeŝta Printempa Festivalo kaj multajn furorkanzonojn. Li hungarigis ankaŭ la faman lernolibron de Stano Marček “Esperanto per rekta metodo”. Lia poemo “Egerfarmos” estas tradukita en 24 lingvojn. Pluko da liaj poemoj kaj tradukoj troviĝas ĉe http://vortaro.hu/irod.htm.
Adiaŭe jen liaj propraj vortoj el la poemo “Pasas la noktoj”:
Pasas la tempo, sed vi ne pasas,
vi firme sidas en miaj cerbo kaj koro,
vi estas la eterne dolĉa, kara,
nemalhavebla, transmonda doloro.
Jozefo Horvath
