Notice: Function _load_textdomain_just_in_time was called incorrectly. Translation loading for the loginizer domain was triggered too early. This is usually an indicator for some code in the plugin or theme running too early. Translations should be loaded at the init action or later. Please see Debugging in WordPress for more information. (This message was added in version 6.7.0.) in /var/www/clients/client2/web40/web/wp-includes/functions.php on line 6114
Könyvajánló – Roman Dobrzynski: Zamenhof-utca, Eszperantó utca – Magyarországi Eszperantó Szövetség

Könyvajánló – Roman Dobrzynski: Zamenhof-utca, Eszperantó utca

Beszélgetések Zamenhof unokájával, Ludwik Krzysztof Zaleski-Zamenhoffal (1925-2019).

Kiadta a Magyarországi Eszperantó Szövetség 2005-ben.
ISBN 978-963-571-472-8, 269 oldal. A magyar nyelvű változat megvásárolható itt.

A könyv fülszövege:

Jól kitalálták a könyv címét. Mégis, mivel bolygónk számos országában sok száz Zamenhof utca található, vajon melyikről van szó a sok közül? Mindegy, melyik e néven, vagy csak egyetlen, kiválasztott utcát jelöltünk meg? Avagy egy virtuális útról szólunk, remélve, hogy az emberiség ezen halad majd a Zamenhof-féle ábránd felé?

Valójában létezik egy különleges Zamenhof-utca: a varsói. Ott állt valaha a 9-es számú ház, ebben sok éven állt lakott és dolgozott doktor Zamenhof. Ugyanott, az általa alapított orvosi rendelőben halála után sokáig a fia, Adam dolgozott. Őt követte azután a menye, Wanda. És a sors különös véletlene (vajon csak véletlen?) okozta aztán, hogy ugyanabban az utcában – amit háborús romjaiból építettek újjá – én, az unoka, ötven évvel később kaptam egy szolgálati lakást, igaz, nem a 9-es, hanem a 8-as számú házban. Sok évet éltem ott a feleségemmel és lányaimmal…

Részletek a könyvből:

Ez volt a kilencedik lengyel nyelvű könyvem. (…) A könyv lengyel nyelvű kiadásának nagyon kedvező fogadtatása felülmúlta reményeimet. Érdekes, hogy a legmélyebb összefoglalót egy Chicagóban megjelenő lengyel nyelvű napilap közölte – abban a városban egymillió lengyel él. Lengyelországban a könyv többször is ürügyként szolgált, hogy interjúkat készítsenek dr. Zaleski-Zamenfoffal és velem mint szerzővel. A könyv lengyel sikere felbátorított, hogy a „zöld irodalom” területére lépjek. Kiváló beszélgetőtársam nem osztotta lelkesedésemet. Szerényen úgy vélte, hogy az eszperantisták sok banális információt találnak a műben. Ám a lengyel változat olvasóival folytatott beszélgetések arról győztek meg, hogy gyakran a banális dolgokat kell ismételgetni, attól függően, ki mondja őket.

A könyv tartalmát adó anyagot (…) mindegyiket külön írtam a beszélgetések alapján, amelyek összesen tíz évig tartottak. Miért ilyen sokáig? Dr. Zaleski-Zamenhof Párizsban él, én meg Varsóban. Mint a Lengyel Televízió újságírója, sokat utazom a világban. Hát nem könnyű találkozni és csevegni. Végül kidolgoztuk a könyvírás saját „technológiáját”. Először abban egyeztünk meg, gyakran telefonon, hogy milyen konkrét téma, milyen tények és azok magyarázata következzen. Leírtam a beszélgetések tisztázatlan változatát és elküldtem Ludovic-Christophnak, hogy tetszése szerint változtasson a tartalmán és a formáján. (…) Ennek eredményeképpen a könyv – bár én vagyok a szerzője – nem tartalmaz egyetlen szót sem, amit dr. Zaleski-Zamenhof ne hagyott volna jóvá.

„Professzor út, mit tart a legnagyobb sikerének?

Valószínűleg azt, hogy egyszerre vagyok nagypapa és unoka. Nagyapa a saját családomban, – unoka az eszperantisták nagy családjában és olykor azon kívül is. Nemrégen levelet kaptam egy tízéves francia kisfiútól: „Tudom, hogy a bácsi az Eszperantó nyelv megalkotójának unokája. Én is szeretnék kitalálni egy nemzetközi nyelvet. Legyen szíves megírni nekem, hogyan kell azt csinálni.”