A költészet, amely összeköt

A költészet, amely összeköt –
Baghy Gyula: Őszi falevelek 25 nyelven.

„Szabolcs István kampányt indított Baghy Gyula „Őszi falevelek” című versének minél több nyelvre történő lefordítására. Úgy véli, ez a költemény méltó lehetne arra, hogy az eszperantó költészet nagyköveteként szolgáljon, hiszen költőiségével, zeneiségével különösen jól tükrözi az eszperantó kultúrát – amelynek létezésében sokan kételkednek az eszperantó közösségen kívül. Arra kértük, mesélje el, miért éppen ezt a verset választotta, és milyen céljai vannak az elkészült fordításokkal.”

Szabolcs István: A tekintélyes Libera Folio eszperantó internetes újság szerkesztősége három kérdést tett fel, és ezzel a felvezetővel, lerövidítve, szerkesztve leközölte válaszaimat. Az alábbiakban közreadom a teljes szöveget, ugyancsak egy mellékletben összegyűjtve az összes eddig elkészült fordítást, az ajánlott kísérőlevéllel (lásd e cikk alatt).

Miért éppen ezt a verset fordítottam?
Pár éve a Libera Folio-ban olvastam egy interjút a neves osztrák íróval, Clemens Johann Setz-cel. Fontos tudni róla, hogy 2021-ben elnyerte a legrangosabb német irodalmi díjat, és ő az, aki hosszabb részleteket fordított németre az eszperantó irodalom egyik remekművéből: La infana raso-ból. (William Auld: A gyermeki faj).

Bár Setz nem eszperantista, érdeklődik a tervezett nyelvek iránt, és az eszperantó lenyűgözte. Teljesen beleszeretett Baghy Gyula egyik versébe, amelyet eszperantóul szavalt el egy olvasótalálkozón – feltehetően nem először. A mintegy kilencven perces előadás felvétele ma már nem elérhető (én sajnos nem mentettem le annak idején), de élénken él bennem, ahogy a lelkesedéstől kifulladva adta elő a verset a közönségnek, még csak le sem fordította: a rímek és a ritmus önmagáért beszélt. Számomra ez revelációs pillanat volt. A vers a nyelv és a kultúra nagykövete – számomra ez nyilvánvaló.

Már tavaly nyáron, az Európai Eszperantó Unió (EEU) tevékenysége keretében, amikor köszöntöttük az új európai parlamenti képviselőket, személyesen ajándékoztam meg a magyar képviselőket a vers magyar fordításával, és nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam. Akkor Renato Corsetti¹ is meggyőződött róla, hogy a költészet milyen hasznos lehet mozgalmi célok elérésében, hiszen nyilvánvalóvá válik olvasója számára, hogy az eszperantó nyelven írt eredeti költészet – amely öt generáción át fejlődött világszerte – egyértelműen bizonyítja, hogy az eszperantó teljes értékű, természetes nyelvvé vált, amely képes minden emberi érzelem ragyogó kifejezésére.

Később, Arushában, a Budapesti Iskoláról tartott előadásom során felvetettem a jelenlévőknek, hogy fordítsák le a verset saját anyanyelvükre, és használják ki ennek mozgalmi potenciálját. Lelkesen fogadták az ötletet, ennek hatására a kongresszusi hírlapban, a Kilimandzsáró Hangja 7. számában megjelent cikkemben felhívással fordultam az irodalom kedvelőihez világszerte, hogy fordítsák le a verset.

Szerencsésnek érzem magam, hogy mindenki megérti és értékeli a vers témáját, formáját és szépségeit, zeneiségét. Ezt a fordítók lelkesedése is bizonyítja – köztük az eszperantó irodalom több kiváló képviselője. Megismerték a fordítás céljait is, így a lelkesedés részben ebből is fakad. A vers kiválasztása így kettős szempontból is igazoltnak bizonyult: mozgalmi célú és költői értéke miatt egyaránt.

A fordítások színvonala is megerősítette ezt a döntést – bár akadtak olyan vélemények, hogy verset elvileg lehetetlen lefordítani egy másik nyelvre, vagy hogy nem létezik egyetlen „jó” fordítás. Felötlött bennem Paul Verlaine Őszi dal című verse – a világirodalom egyik gyöngyszeme –, amely számos nyelven – eszperantóul is! – kiváló fordításban elérhető. Például magyarul. Azt mondtam magamban: Baghy Gyula Őszi falevelei semmiben sem maradnak el mögötte.

Különös öröm számomra, hogy a 25 nyelven elkészült fordítás közül nyolc nyelven már két-két változat is született. A vers rövid, mindössze hét rímpárból áll, mindegyik nyolc szótagos. Johann Setz, a német nyelv művésze – ahogy a kritikusok is jellemzik – fordítását nagyrészt hét szótagos sorokban alkotta meg, tökéletes ritmusban. Ehhez társult Jean de Dieu Kikako, egy fiatal kongói költő kiváló francia fordítása – egy apró remekmű.

Hogyan haladt a kampány az első szakaszban?
A kampány úgy indult, hogy Renato¹ barátom októberben közzétette a kérést a különböző online csoportokban, beleértve az UEA-tagok levelező listáját is.

Miután Seán Ó Riain, az EEU elnöke meglátta és azonnal megkedvelte a német fordításomat, valamint a francia változatot, a vállalkozás támogatója lett, Luigi Fraccarolival, az EEU titkárával együtt. Seán Ó Riain maga fordította le ír nyelvre a verset, és segített kidolgozni mind az országos szövetségeknek szánt levelet, mind a fordítások kísérőlevelét. 2025. január 21-én, a Beszélgetés az Európai Eszperantó Unió (EEU) elnökével és titkárával rendezvény keretében (amelynek célja az európai eszperantisták céljainak és a stratégiájának összehangolása volt), szóba került a „Költészet, amely összeköt” téma is. A rendezvényt az Olasz Eszperantó Szövetség (IEF) szervezte, és Laura Brazzabeni, az IEF elnöke nyitotta meg. Így a kampány kerekei nagy sebességgel és hatékonysággal elkezdtek forogni.

A költészet világnapja alkalmából Magyarországon elküldtem a magyar fordítást és a kísérőlevelet az Európai Parlament összes magyar képviselőjének, néhány országgyűlési képviselőnek, Budapest főpolgármesterének és néhány város polgármesterének, száz volt nagykövetnek és főszerkesztőnek, néhány minisztériumi tisztviselőnek, valamint sikerült egy cikket közölnöm egy jó online újságban, melynek linkjét több közösségi médiaplatformon és klubban megosztottam. Nem sok választ kaptam, de minden említett körből érkezett visszajelzés. A máltai és angol „csomagot” megkapta az Európai Parlament elnöke, Roberta Metsola is, aki idén a kabinetjén keresztül válaszolt; a görög származású illetékes hölgy pedig később megkapta a görög változatot.

Az angol, francia, német és magyar fordítások a LinkedIn platformon jó nézettséget értek el. Az olasz változat hamarosan elkezdi (reméljük) hódító útját. Eddig még nem kaptam visszajelzést – Seánt természetesen kivéve – arról, hogy ki mit tett az első szakaszban.

Összefoglalás
Baghy Gyula Őszi falevelek című versét azért választottam a kampány alapjául mint az eszperantó költészet nagykövetét, mert jól reprezentálja az eszperantó kultúrát, és mert egy neves német író értékítéletében megbíztam.

Csodálatos kaland volt ezt az utat bejárni. Az a pszichikai állapot, amikor az érdeklődés abszorpcióvá alakul.

Az a pszichikai állapot, amikor az érdeklődés teljes elmélyüléssé válik… amikor úgy érezzük, hogy valami teljesen magába szív, és minden más eltűnik… és amikor úgy tűnik, mintha az egész univerzum összeesküdött volna egyetlen téma táplálására – ez egy rendkívül erőteljes, valódi tapasztalat.

Hogyan fogják később használni a fordításokat?
Valójában nincs igazi „később”. Akik kihagyták az első szakaszt – a levelek kiküldését a költészet napja alkalmából – nem veszítették el a lehetőséget, hogy más alkalommal megtegyék. Bármikor megtehetik, például hasonló ünnepek alkalmából.

Én magam is folytattam, hiszen 2025. április 11-én, József Attila költőóriás születésnapján ünnepeltük a magyar költészet napját. Nem hagytam abba tehát a levelek szétküldését. József Attila az eszperantó világában is jól ismert a műfordítások révén (például a Poemaro e-könyvben). A fordítások, valamint az EEU elnöksége által javasolt kísérőlevélben található információk mindig hasznosak lesznek különböző alkalmakra. Mindenképpen felhasználhatóak maradnak.

De természetesen létezik „később” – egy második szakasz. A fordítások sorsa az lesz, hogy könyvbe gyűjtöm őket. Megkértem Zlatoje Martinovot, neves szerb eszperantista irodalmárt, hogy készítsen tanulmányt az eszperantó költészetről – tavaly már tartott erről egy előadás-sorozatot, amelyet idén – a nagy siker és érdeklődés miatt – megismételt.

A Baghy Gyula költészetéről szóló tanulmány hiányzik; jó lenne, ha valaki hozzáértő elvállalná ezt a feladatot. Talán valaki épp a cikk elolvasása után önként jelentkezik majd. A könyv célközönsége az UNESCO magas rangú tisztviselői lesznek, akik 2025. novemberében, a szamarkandi 43. Általános Konferencián kapják meg ajándékba a mi UNESCO-képviselőnktől. Március 3-án Londonban már személyesen is megbeszéltem ezt vele. A második szakasz része Az eszperantó világnapjáról szóló projektnek – ha addig legalább egy tagállam támogatását nem szerezzük meg, akkor talán nem lesz sikeres. Magyarországon ezen is dolgozom. Két évvel ezelőtt a Nemzeti UNESCO Bizottság elnöke nem véglegesen utasított el, de kissé szarkasztikusan megjegyezte, hogy azt a napot már a mangroveerdők lefoglalták maguknak… Most a kormánynak egy magasabb szintű tisztviselőjét próbálom elérni. Az ilyen ügyek részleteit nem szokás idő előtt nyilvánosságra hozni.

Ha az eszperantisták világszerte sikerrel ismertetnék el az eszperantót szülőföldjük nemzeti kulturális öröksége részeként (ahogy Lengyelország és Horvátország már megtette), akkor az UEA fölkérhetné az UNESCO-t, hogy a nyelvet nyilvánítsa az emberiség kulturális örökségévé – ez Seán Ó Riain vesszőparipája. Felvetésével egyetértve, itthon már beadtam egy erről szóló pályázatot, javasolva a Budapesti Iskola – Literatura Mondo elfogadását, de a Literatura Mondora való összpontosítás miatt nem fogadták el. Szerintem téves döntést hoztak. Fellebbeztem, félsikerrel: bár ezúttal ismét jelentkezhetek a témával (a Budapesti Iskola és öröksége), de a sikert nem garantálják.

Fejemben már „száz szép gondolat” motoszkál – a könyv bármely nyelven elkészíthető lesz jövőbeli céljainkra, kiegészítésekkel, frissítésekkel, stb. Évente megismételhetünk egy hasonló kampányt – az UEA jövőbeli kulturális stratégiájának keretében. Remélem, még tudok tartani egy előadást a fordításokról a 2026-os grazi Poliglott Konferencián, interaktív formában, a résztvevők bevonásával. Számos hasonló és különböző ötlet követheti a Költészet, amely összeköt kampányt.

Miért hagynak ezek a fordítások nagyobb benyomást, mint az eszperantó alapvető tényei?
Sosem hasonlítottam össze, hogy mi hat jobban. A kérdést már a Mester eldöntötte a 16. szabállyal. Szerény, nagyon szubjektív, de nem megalapozatlan véleményem szerint az eszperantó nagyrészt a 16. szabálynak² köszönheti a sikerét! Zamenhof zseniálisan felismerte ugyanis a költészet szerepét és jelentőségét. A 16. szabály nem nyelvtani szabály. E szabálynak köszönhetően az eszperantó szinte minden metrikához alkalmazkodik – legyen szó fordításról vagy eredeti irodalomról, különösen a költészetről.

Mi is a költészet? A költészet egy nyelvi közösség megszólításának legmagasabb szintje – így gondolta Petőfi Sándor, aki szerint a költők Isten prófétái, a költészet pedig templom, ahová mindenkit várnak – még a mezítlábasok is beléphetnek, ha illendően viselkednek.

„A vers az ember legtöményebb megnyilvánulása, leganyagtalanabb röpülése, legforróbb vallomása a létről. A legszentebb játék. A kifejezhetetlen körbetáncolása, megidézése, ritka szertartás, míves fohász. Valami, ami születésének pillanatában a halhatatlanságra tart igényt.” – mondja Latinovits Zoltán, a színészkirály, Verset mondok című kötetében. A verset költő írja. A költő olyan, mint a vadrózsa – lírai lényegében mindent egyszerre tesz: tüskéivel szúr, illatával kábít, színeivel elbűvöl és van, hogy dermeszt. A költők rétegeket tárnak fel – a lélekből, az elméből. (Onagy Zoltán után szabadon).

Az alapvető tények felsorolgatása, ismételgetése – a versekkel szemben – akár unalmassá is válhat… De nem szabad kizárólagosan csak a költészet erejét hangoztatni. A jeles eszperantó író, Székely Tibor Könnyűvérű nő című novellája Horváth József, veterán eszperantista és szótárszerkesztő magyar fordításában közel ezer látogatót vonzott három év alatt a Magyarországi Eszperantó Szövetség honlapján.

Nyelvünk szép, és „Homérosz nyelvén beszél”. Az eszperantó úgy született, mint Pallasz Athéné – teljes (vagy majdnem teljes) páncélzatban ugrott ki alkotója fejéből, első pillanattól kezdve lehetséges volt rajta görög metrikában, hexameterben költeményeket alkotni. Erről tanúskodik Petőfi Sándor Az ítélet című versének hexameteres fordítása is, amelyet Antono Samak, debreceni eszperantista fordítótársammal készítettem. A Petőfi vers fordításához csak az Unua Libro (Első Könyv) – az eszperantóról szóló első nyelvtankönyv anyagát használtuk fel.

A versfordítás és ez az információ megjelent a Népszavában, Magyarország legrégebbi napilapja kulturális rovatában is, amikor Petőfi születésének kétszázadik évfordulóját ünnepeltük és nagy hatással volt az olvasóira.

Miért nem használják ki az eszperantó mozgalomárai a hasonló pl. évfordulós lehetőségeket saját országaikban? Sőt, én nemzetközi szintre emelném ezt a tevékenységet, akár kölcsönös részvétellel! Örömmel társulnék más országokban zajló hasonló akciókhoz és fordítanám le magyarra más ország eszperantó íróinak, költőinek remekműveit.

Az eszperantó kezdettől fogva mély kapcsolatban áll a költészettel: Zamenhof már az 1887-es Unua Libro-ban is közölt verseket. Azóta az eszperantó irodalom – élén a költészettel – folyamatosan fejlődött. A Budapesti Iskola óriásainak, Kalocsaynak és Baghynak a munkássága az eszperantót a költészet terén is a többi nyelv szintjére emelte.

Két eszperantó költőt – William Auldot Skóciából és Marjorie Boultont Angliából – az új évezred küszöbén irodalmi Nobel-díjra jelöltek. Az eszperantó nyelven írt eredeti költészet – amely öt generáción át fejlődött világszerte – egyértelműen bizonyítja, hogy az eszperantó teljes értékű, természetes nyelvvé vált, amely képes minden emberi érzelem ragyogó kifejezésére.

Setz szavaival: az eszperantó irodalom egy párhuzamos világ – amely arra vár, hogy felfedezzék! Eljött annak az ideje is, hogy az eszperantó irodalom csúcsműveit nemzeti nyelvekre fordítsuk. Ezt a gondolatot hangsúlyosan megismétlem a versfordításokhoz fűzött kísérőlevelekben is.

Tudjuk, hogy sok európai politikus még mindig azt állítja, hogy az eszperantónak nincs kultúrája. Ők ezt mantrázzák, mi pedig csak panaszkodunk. Hagyjuk ezt abba – ragadjuk meg a lehetőségeinket!

Ami elmaradt, még nem veszett el. Az EEU jelenlegi vezetősége nagy erőfeszítéseket tesz. Természetesen nem szabad összekeverni az eszperantó közösséget az eszperantó mozgalommal – de ez már egy másik, messzire vezető téma.

Továbbtekintve: amikor az UEA végre saját kulturális stratégiával (KIRI+K)³ fog rendelkezni – amelynek kidolgozásához szívesen hozzájárulnék – még nagyobb célokat tűzhetünk ki. Számomra ez az igazi, végső győzelem – amelyet éppen most akarnak kihagyni a stratégiából. (Lásd Duncan Charters, az UEA elnökének a cikkét az Eszperantó újság áprilisi számában).

Mindenekelőtt le kell fordítanunk az eszperantó irodalom fontos műveit nemzeti nyelvekre, be kell mutatnunk őket a nagyközönségnek, ki kell adnunk – sőt, színpadra is kell vinnünk – őket. Ezek értékes kincsek, amelyeket fel kell ajánlanunk az emberiségnek. „Fel kell építenünk” az első Nobel-díjas írónkat – nem kevesebb a feladatunk!

Az angol nyelvvel most nem versenyezhetünk, de úgy vélem, a kultúra terén valóban van mit keresnünk – és kötelességünk is ezt tenni. Az eszperantó kulturális értékeinek, hídnyelvi szerepének elhallgatása nemcsak bennünket, de a világ népeit is szegényebbé tenné. Ezt nem szabad hagynunk. Itt vannak a lehetőségeink – és a felelősségünk. A KIRI kiegészítése kulturális tartalommal (+ K = KIRIK) napirenden kell, hogy legyen a Bizottság és az Elnökség számára. Ez sorsdöntő kérdés.

Melléklet >>

______________
1 – Renato Corsetti az UEA – Universala Esperanto Asocio – Egyetemes Világszövetség tiszteletbeli elnöke volt 2025. február 1-jén hunyt el 84. éves korában.
2 – Az eszperantóban a főnevek -o végződése és a „la” határozott névelő -a hangja elhagyható, és aposztróffal helyettesíthető. Ez jelentősen megkönnyíti, hogy az eszperantó szinte bármilyen metrikai formához alkalmazkodjon. A lehetőség túlzott, mértéktelen használata azonban nemcsak lerombolja a költői hatást, hanem a hangzást is rontja – olyannyira, hogy a vers egyenesen csúnyává válik.
3 – KIRI – mozaikszó, az együttműködés, az informálás, a kapcsolatépítés és az oktatás kezdőbetűiből.

Szabolcs István