Publikálta 
Az infovilág.hu cikke 2025. március 19-én
Ady Endre írta a Budapesti Naplóban: „Az élet egyre komplikáltabb és nehezebb lesz. Nem lesz időnk száz nyelvet tanulni. Gondoskodni kell tehát arról, hogy anyanyelvűnk mellett egy közös nyelvvel élhessünk … Őrjöngenünk kellene az örömtől, hogy van egy nyelv, mely játszva lop be bennünket a kultúrnépek közé. Avagy, ha nem tetszik nekünk az eszperantó, tessék egy magyar tudósnak jobb világnyelvet föltalálni…” (A nyitó képen: egy angol fiatalember így népszerűsíti a világnyelvet.)
Különleges kezdeményezéssel álltak elő a magyar eszperantisták a költészet világnapja alkalmából: kérésükre más országok eszperantistái világszerte az anyanyelvükre lefordítják Baghy Gyula (1891–1967) eszperantóul alkotó költő jó évszázaddal ezelőtt, 1923-ban írt „Őszi falevelek” című versét.
A műfordítások színvonala és az eredeti ötlet iránti, világszerte tapasztalt lelkesedés tanúskodik az eszperantó nyelvű költészet erejéről, és arról, hogy az eszperantó kultúrákon átívelő, azokat közvetítő és egyesítő szerepet tölt be. Ez egyúttal bizonyítja, hogy az eszperantó nem törekszik a természetes nyelvek helyettesítésére: az anyanyelvek és a hozzájuk fűződő jogok elsődleges fontosságúak számukra is.
Az eddigi legsikeresebb, tízmilliókat összekötő mesterséges nemzetközi nyelv a megjelenése, 1877 óta szorosan kapcsolódik a költészethez. Megalkotója, a bialystoki Lazar Markovics Zamenhof (1859–1917) lengyel szemorvos már az általa megalkotott eszperantó nyelvet első ízben leíró könyvében publikált két saját verset és egy Heine-vers fordítását – németről eszperantóra. Így már kezdettől fogva hangsúlyozta a nyelv irodalmi potenciálját. A nyelv képes szinte bármilyen metrikai formához alkalmazkodni.
Zamenhof felismerte: a költészet, mint a legmagasabb szintű nyelvi kommunikáció, kulcsfontosságú lehet az eszperantó, a minden eddiginél sikeresebb nemzetközi nyelv sikeréhez.
A költészet fontos szerepet játszott abban, hogy mára a nyelvészek szerint sincs lényeges különbség az eszperantó és az úgynevezett „természetes nyelvek” fejlődése között.
Az ezredfordulón két, eszperantóul alkotó költőt is irodalmi Nobel-díjra jelöltek: a skót William Auldot (őt háromszor is: 1999-ben, 2004-ben és 2006-ban), és az angol Marjorie Boultont (2008-ban).
A Literatura Mondo/Irodalmi Világ (1922–49) című havi irodalmi újság és könyvkiadó és a két eminens alkotója és szerkesztője, dr. Kalocsay Kálmán és Baghy Gyula köré szerveződött alkotócsoport a magyar és az eszperantó nyelvű irodalom történetében együttesen a Budapesti Iskola, megkülönböztető és elismerő elnevezést érdemelte ki.
Az anyanyelvről eszperantóra történő fordítás a kezdetektől fogva az eszperantó mozgalom egyik fő motivációs és hajtóereje volt, és ma is az. Nemegy esetben az eszperantó, mint közvetítőnyelv tette lehetővé, hogy kis népek irodalma más nyelveken is elérhetővé váljék. Erre kiemelkedőek a magyar példák: Madách Imre Az ember tragédiája máltai nyelvre történő fordítása eszperantón keresztül. Nincs más magyar irodalom máltai nyelven – a magyar irodalom egyik fő műve kezdésnek nem rossz, most készül A Pál utcai fiúk fordítása, szintén eszperantó fordításból.
Már száz éve élvezhetik a kínai olvasók Petőfi Sándor János vitéz című elbeszélő költeményét az eszperantóból kínaira fordítása óta. A magyar olvasókhoz pedig így jutott el a grúz nép nagy eposza: Sota Rusztavelinek A párducbőrös lovag című műve Vikár Béla fordításában. A kisebb népek irodalmának megismerésére és megismertetésére az eszperantó műfordítások kínálják a legnagyobb esélyt.
Az eszperantó eredeti nyelvű irodalma önmagában is egy hatalmas világ, amely jó ideje felfedezésre vár. A nemzeti nyelvekre történő eszperantó műfordítások korszaka elérkezett. A legnagyobb eszperantó eposz, William Auld (1924–2006, skót költő, műfordító, esszéista, 13 éves kora óta beszélte, használta a nemzetközi nyelvet) műve, La infana raso (A gyermeki faj) már német, magyar és olasz nyelven elérhető.
Ízelítőül tesszük közzé Baghy Gyula „Őszi falevelek” című versét magyarul Szabolcs István fordításában:
Julio Baghy: Aŭtuna foliaro
Baghy Gyula: Őszi falevelek
Foliaro, flirte danca,
Levelei őszi fának
en koloroj centnuanca,
ezer színben táncot járnak,
prujnmordite ventpelate
hajtja a szél, csípi a dér,
ŝvebas ĉie: kampe, strate;
libegnek mind, teli a tér;
jen kuniĝas, jen dissaltas,
hol társulnak, hol elválnak,
tie sinkas, tie haltas
itt süllyednek, ott megállnak
por susuri, sible plendi,
panaszkodni zúgva-súgva,
jen funebre por silenti,
olykor gyászos csendbe bújva;
poste supren, ek pro blovo,
aztán fel egy széllökéssel,
sed sencele kaj sen povo
köröznek a légörvénnyel
ĝis ĝi ĉesas kirle krozi
céltalan míg kimerülnek,
kaj ariĝas por ripozi,
s megpihenni összegyűlnek,
kuŝi kiel morta garbo
hanyatt, mint a halott kéve,
sub soleca seka arbo
száraz, árva fa tövébe.
