Bábjáték eszperantó nyelven

Bábjáték eszperantó nyelven – Nógrád Megyei Hírlap, 1976. november 6.

Hosszú időkön át a bábjáték kulturális, vallási célokat szolgált, s csak az időszámítás utáni hetedik-kilencedik században veszítette el mágikus jellegét, hogy népszórakozássá legyen. A vallási tartalom is megváltozik. Szinte minden nemzetre jellemző, hogy megteremtette a maga hősét, aki harcol az elnyomás ellen, megveri a zsandárokat, felakasztja a bírókat stb.

Napjainkban a bábjátszás magas művészi igénnyel jelentkezik minden korosztály számára. Komplexitása már utolérhetetlen, hiszen mindent felölel a művészetek területéről. Nem véletlen tehát, hogy az Internacia Kultura Servo, a Nemzetközi Kulturális Szolgálat is felfedezte, és saját becsületes céljának a szolgálatába állította. Az Internacia Kultura Servo egyik központja Jugoszláviában, Zágrábban működik, s 1974 óta október utolsó napjaiban harmadik alkalommal rendezte meg a bábjátékosok nemzetközi találkozóját, pontosabban, fogadta azokat a bábjátékosokat, akik műsorukkal lehetővé teszik az eszperantónyelv szélesebb körű ismertetését Jugoszláviában.

A salgótarjáni József Attila megyei Művelődési Központ Főnix bábegyüttese is jelentkezett a felhívásra, és a kívánt követelménynek, hogy az egész műsor eszperantónyelven hangozzék, nagy szorgalommal tesz eleget. A tanulás — melyet a helyi eszperantisták segítettek — nem ment könnyen, mivel a kívánt műsorban igen sok szöveget kellett megtanulni három kislánynak, akik még csak 4-5. osztályosok. De megérte a fáradtságot. A siker nem maradt el, és a nyuszi (Ondrék Anita), a mókus (Horváth Anita), a mackó (Schujer Nóra) mindenki kedvence lett.

Hogy mennyire az eszperantó nyelv érdekében hívták meg a csoportokat, legjobban az bizonyítja, hogy az előadásokat menet közben saját nyelvükre fordították. A pécsi Bóbita együttes műsorát ez kicsit szaggatottá tette, és olykor a játékosokat is igen nehéz helyzet elé állította. A Főnix együttes műsorában sok a zenei átkötés, emiatt a nyelv fordítása nem okozott zökkenőket, s mivel az előadógén látványos, egy-egy jelenetet hangos kacagás, taps kísért, megelőzve a szövés anyanyelvi értelmezését. Úgy tűnt az egész, mint a „hőskorszak” idején, 1948-ban, amikor faluról falura vitték a bábjátékot, hogy szórakozzanak a gyermekek.

Zágrábban nagy elismeréssel fogadták a salgótarjániak játékát. Különösen dicsérték a boszorkányt alakító Jánosi Melinda és a Miranda nevű lányát megszólaltató Andó Zsuzsa eszperantó szövegmondását. Az együttes komoly vállalkozása sikerrel járt másik két helységben is. Velika-Goricában és Zestvéen bizonyára sokáig emlegetni fogják a Sorcado Satana-t a Gonosz varázslatot, a kedves, szlovák mesefeldolgozást.

-il-