Publikálta 
A tábla avatása
2012. április 14-én volt Lazar Markovics Zamenhof (eszperantóul: Lazaro Ludoviko Zamenhof) halálának 95. évfordulója. Ezen alkalomra készült egy 40cm x 40cm x 2cm -es gránit Zamenhof portré, amely a MESZ új irodáját fogja díszíteni.
Giesswein Sándor (1856. február 04. – 1923. április 15.) pápai prelátus, kanonok nyelvész, filozófus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Szent István Akadémia elnöke, a magyarországi keresztényszocialista mozgalom megalapítója, a mosonmagyaróvári választókerület országgyűlési képviselője, a Magyar Békeegyesület elnöke, a Magyar Országos Eszperantó Egyesület elnöke (1911-1923), emléktáblájának avatása megtörtént.
G. Nagy Róbert a Dél-Dunántúli Regionális Alapítvány – DURA kuratóriumi elnöke köszöntötte a megjelent vendégeket, és köszöntőjében kitért az emléktábla avatásának aktualitására, majd a nem helyi lakosok magyar és eszperantó köszöntői következtek:
Nanovfszky György köszöntője
Nanovfszky György nagykövet, a Magyarországi Eszperantó Szövetség tiszteletbeli elnöke – Budapestről, elmondta, hogy Giesswein Sándor a magyarországi eszperantó mozgalom egyik legkiemelkedőbb, ha nem a legelszántabb képviselője volt. Néhány szóban kitért a prelátus egyházi és tudósi mivoltára is. Giesswein a J. M. Schleyer német pap által létrehozott tervezett nyelvet, a volapük-öt is ismerte, amely tulajdonképpen az eszperantó nyelv elődje volt.
Sereghyné Zengő Enikő beszéde
Sereghyné Zengő Enikő a Magyarországi Eszperantó Szövetség (továbbiakban: MESZ) elnökségi tagja – Nyíregyházáról, a MESZ üdvözletét hozta, tőle tudták meg az ünnepség résztvevői, hogy az idén ünnepli a magyar szövetség, fennállásának 110 éves évfordulóját, ill. hogy ez a mai ünnepség az első állomása egy ünnepségsorozatnak. Néhány szóban értékelte a Magyar Országos Eszperantó Szövetség egykori elnökének tevékenységét.
Könczöl Ernő szavai
Könczöl Ernő az egri Verda Stelo Eszperantó Klub delegáltja méltatta a dombóvári alapítvány eddigi tevékenységét, vagyis a „kőbefújt plakátok projektet” , melynek keretén belül Pécsett 2010-ben az Eszperantó Parkba is került Giesswein emléktábla.
Kőszegi Csaba Valér gitár játéka
Kőszegi Csaba Valér, a DURA kuratóriumi titkára következett, aki gitáron adta elő József Attila egyik versét, magyar és eszperantó nyelven, gitár kísérettel. A vers címe Hangya – Formiko, amely Szabó Imre a MESZ jelenlegi elnöke, költő, műfordító fordított eszperantóra a Purakore (tisztaszívvel) c. verses kötetbe. József Attila saját maga írja a Curriculum vitae c. életrajzi írásában: „Ekkor vizsgáztam magánúton a polgári negyedik osztályából. Ezután gyámom és Giesswein Sándor dr. Nyergesújfalura küldtek kispapnak a szaléziánusokhoz.”
Kirsch János kiselőadása
Kirsch János szekszárdi diakónus kiselőadása következett, melyben átadta Szép Attila a pécsi püspökség jelenlegi irodavezetőjének és Kele Pál nyugalmazott tisztelendő üdvözletét. Giesswein Sándor tudományos tevékenységét foglalta össze, párhuzamba állítva a papi teendőivel.
Kriston Vízi József gondolatai
Adalékok s gondolatok Giesswein Sándor (1856 – 1923) tudós portréjához, Dr. Kriston Vízi József, a Dombóvári Helytörténeti Múzeum igazgatójának előadásában: Először is engedtessék meg nekem, hogy Giesswein Sándor, a tiszteletre méltó és ma megidézésre kerülő előd kapcsán két személyes megjegyzést tegyek. Közel egy évtizeddel ezelőtt, mikor a legendás összművészeti, az úgynevezett Mediawave Fesztivál kísérő rendezvényeként egy újabb tematikus levéltári konferenciára készültem, az oktatófilmeknek a magyar iskolákban történő felhasználása kapcsán egy – mostanra már éppen – 100 évvel ezelőtt született Giesswein-idézetet használtam mottóként. Bár nem hosszú, nem idézem; inkább kapjunk kedvet föllapozni őt. Amire utalok itt viszont, az az, hogy elődünk egyik vagy meglehet, akkor az egyetlen tudós propagátora volt a filmnek, a nemes célra is használható magyar mozinak, amely révén 100 évvel ezelőtt meg is született az első magyar oktatófilm, amely Élet egy vízcseppben címet kapta. A másik viszont egy friss élmény: sikerült végre megszereznem annak az 1896-os előadásának a szövegét (kéziratának másolatát), amelyet legutóbb bizony igen régen olvashattam helyben, annak idején a debreceni egyetem néprajzi intézetének szemináriumi szobájában, – Gunda Béla professzor hétpecséttel őrzött dossziéjának egyikét megnyitva egy késői esten. (Ilyenkor a portás és az egyetem valamelyik mindig körbeszaglászó „szemfülese” is aludni vagy szomját oltani tért…) Ennek az egy nyomdai ív terjedelmű, példaszerűen tömör és egyúttal élvezetesen megírt (annak idején persze felolvasott) iratkának „A kézművesipar multja, jelene és jövő fölvirágzása” a címe. Akkor, az 1970-es évek derekán még nem is gondoltuk volna, hogy milyen – persze nem direkt – üzenete lehet majd napjainkra az erkölcs-munka-szabadság és méltóság-becsület összefüggéseit az alkotó és együttműködni, szövetkezni kész emberek mai, vélt vagy jövőbeni Magyarországában! Ha csak e két, látszólag eltérő tematikájú gondolat-sor alapján szemlélnénk Dr. Giesswein Sándor munkásságát, akkor sem tévednénk abban, hogy a hit embere a tudós, a valóság fontos rezdüléseire fogékony, de a tradíciókat sosem felejtő, azokból táplálkozó személyiség színességét és nyitottságát képviselte. És mondjuk ki bátran, evvel ma is példát ad, jó értelemben állásfoglalásra késztet. Hogy ki is volt ő, azt e kurta délutánon felsorolni és az avatott táblájánál most vagy ma alaposabban megrajzolni nincs időnk. Az – úgy tűnik, eljött ennek is ideje : – egy közeli Giesswein-konferencia feladata lesz, lehet. Ám azért fussunk csak végig s tegyünk néhány kis megállót is a biográfusok által „nyelvész, filozófus, antropológus, vallástörténész s kanonok” címszavakkal jelzett életmű némelyik stációja kapcsán. A nyelvészet iránti érdeklődését és teológiai munkásságát most külön – általam – nem méltatva, figyeljünk a 19. sz. végén s a 20. század elején született kultúrtörténeti tanulmányaira, azok változatosságára és e közben is a jellemző témáira. Már ifjú szentszéki jegyző, amikor első igen figyelemre méltó tanulmányát publikálja „Az összehasonlító nyelvészet fő problémái” címmel (1890), majd 1894-ben „Az ural-altáji nyelvek…” tárgykörében értekezik. Nyelvészeti írásait, illetve konferencia-előadásait az illető ország nyelvén, azaz franciául, angolul, németül s természetesen eszperantóul tartja meg s publikálja, de ilyen irányú holland, belga, észak-amerikai és szentföldi szerepléseiről is tudunk. Az első világháborút megelőző években már egyre többet foglalkozik társadalmi és szociális kérdésekkel, de nem csak elvont és „vasárnapi lelkülettel” (ahogy azt többször is kritikai éllel megjegyzi)… „Történelembölcselet és szociológia” (1904), „Társadalmi problémák és a keresztény világnézet” (1907), vagy a „Szociális kérdés és a keresztényszocializmus” (1913) című írásai valójában már megszületésükkor vitairatokká is váltak. Akadémiai székfoglalójára az első világháború kitörésének évében kerül sor, melyet az újabb határozott programadó „Egyén és társadalom” jelez, majd frissiben még „A háború és a társadalomtudomány” követ. A „Társadalom és jogalkotás” és a nagy visszhangot kiváltó „A bérminimum szabályozása” című műveit 1917-ben publikálja. Pacifista írásait leginkább külföldi lapok hozzák, ilyen írásainak válogatott gyűjteménye élete vége felé, 1921-ben jelenik meg „Háború és béke között” címmel. Szakcikkei, tudatosan csak felvillantott címekkel szereplő tanulmányai mellett most tudósi, tudományszervezői munkásságáról szóljunk tömören. Dr. Giesswein Sándor csaknem két évtizeden keresztül, 1903 és 1921 között tölti be a Szent István Társulat alelnöki tisztét. Az e néven immár 160 éve, egyébiránt 1848-ban alakult katolikus szellemű tudós és ismereteket egyaránt terjesztő és teremtő hatalmas magyarországi vállalkozás vezetése 1904-ben úgy döntött, hogy négy szakosztályt hoz létre, amelyben a filozófia, nyelvészet, teológia, irodalom, társművészetek, valamint a természettudományok művelői működhetnek és fejthetik vagy teljesíthetik ki munkásságukat még nagyobb közösségi haszonnal. Ennek előkészületeibe vonták be a már érett férfi korba lépett, címzetes apát Giesswein-t. A Társulat történetét újabban már alaposan feltárták, de tudnunk kell azt is, hogy az előző évszázadokban a szent (szentszéki) hivatalos vagy teológiai munkák mellett a magyar nyelvű bölcseleti-tudományos irodalom mindenkori népszerűsítője, toleráns népszerűsítője is volt egyben. (Az már csak érdekesség, hogy a korszerű tankönyvkiadási programok kidolgozás mellett e kiadó gondozta magyarul Dickens, Sienkiewicz vagy éppen May Károly első ifjúsági regényeit is!) Mint korábban utaltunk rá: Giesswein-t 1914-ben levelező tagjai sorába fogadta a Magyar Tudományos Akadémia. Az viszont a számos, korábban csak rövid említés után mostanra már egyre világosabban áll előttünk, hogy milyen jelentős és nagyszerű, fáradhatatlan munkát végzett a Szent István Társulat kebelében, de immár önálló tudományos fórummá szervezett Szent István Akadémia létrejöttében és első nehéz éveinek óvatos terelgetésében. Giesswein Sándor1916 első napjaitól 1921. április 13 -áig ült az elnöki stallumban. Csak érdekességként említem, hogy az első évtizedben megyénkből a II., azaz a jog- és államtudományok osztályának Dőry Ferenc volt titkára, majd elnöke; hg. Esterházy Pál pedig több ízben az irányító elnökség tagjai között szerepelt, mint önzetlen mecénás és aktív résztvevő, pártoló. Mint az elöljáróban sorolt tudományos cikkek, nemzetközi hírnévre szert tett, visszhangot kiváltó tanulmányok is jelezték, Giesswein tudományos munkássága szintén ezekre az évekre tehető,- mindez egy igen nagy munkabírású szervező és tudományos gondolkodó alakját vetíti elénk,- jelenleg még sajnos csak vázlatosan. Mindennek árnyalt megrajzolása, egy Giesswein-monográfia elkészítése a jelen s az utókor fogékony nemzedékére hárul. Ám a Giesswein Sándor és társai által immár csaknem egy évszázaddal ezelőtt megalapított, szilárd erkölcsiségen alapuló, a tudományok katolikus szellemű legkiválóbb művelőit egybegyűjtő tudós társulat – az 1950-80 as évek közötti szellemi egyoldalusítás törekvései ellenére – életben maradt. Éppen 10 évvel ezelőtt megújult szellemiséggel, majd 2004-ben a hivatalos Szent István Tudományos Akadémia elnevezéssel ismét zászlót bontott. Tagjai: tudós hölgyek és urak, népszerű és hiteles közéleti emberek, kik között pl. Erdélyi Zsuzsanna, Andrásfalvy Bertalan , Zlinszky János vagy Sólyom László egyaránt szerepel. S mai kis emlékező összejövetelünk résztvevői és távoli pártolói talán maguk is részesei lehetnek most egy rövid időre a Giesswein-i küldetés, megszerzett tudásaink e kis „dombóvári akadémiájának” ünnepi idején. Javainkat sokszorozzuk meg, el ne tékozoljuk, de adjuk át jó gazda és nevelő módjára, – ahogy a vidéki haza képzett tudós magyar embere, Dr. Giesswein Sándor is tette élete során.
Rostás Jenő István apát-plébános
Rostás Jenő István dombóvári apát-plébános és Kirsch János szekszárdi diakónus felszentelték az emléktáblát, majd a rendezők ill. a vendég eszperantisták elhelyezték a emlékezés koszorúit.
Szepessy László költő jelképes sírjánál
Az ünnepség résztvevői Szepessy László dombóvári születésű tanító, költő, újságíró jelképes sírjánál, egy rövid megemlékezést követően, búcsúztak el egymástól. Az ünnepségen részt vett Patay Gyula dombóvári országgyűlési képviselő, Tóth Zoltán a Dombóvári Önkormányzat képviselője is.
