Zamenhof-nap – Magyarországi Eszperantó Szövetség

Márné Tóth Krisztina írása – GyőriSzalon.hu

A Zamenhof-nap (eszperantóul: Zamenhofa Tago) december 15-én tartott ünnep, amit Lazar Ludwig Zamenhof születése évfordulóján az eszperantó nyelv atyja tiszteletére tartanak. Ez az eszperantó kultúra legelterjedtebb ünnepnapja és egyben az Eszperantó könyv és az Eszperantó kultúra napja is.

Mi az eszperantó?

Az eszperantó nyelvet a lengyel származású szemorvos, Lazar Ludwig Zamenhof (1859-1917) alkotta meg a XIX. század második felében. Létrehozásának ötletét az adta, hogy Zamenhof szülővárosában, (akkor még az Orosz Birodalomban, ma Lengyelországban található) Białystokban több nemzetiség élt együtt. A gyermek Zamenhof azt tapasztalta, hogy a nemzetek közötti ellenséges viszony fő oka elsősorban a közös nyelv hiánya. Az egyetlen emberi nyelv álma hatalmába kerítette és attól kezdve nem engedte el. Hamarosan arra a következtetésre jutott, hogy egy közös nyelv csak semleges lehet, amely nem tartozik egyik ma élő nemzethez sem.

1887. július 26-án Varsóban megjelentette a „Nemzetközi Nyelv” (Internacia Lingvo) című könyvét, közzétéve benne az eszperantó rendszerét és nyelvtanát. Munkáját az új nyelv szabályai szerint alkotott „Doktoro Esperanto” néven jegyezte (az “esperanto” szó jelentése „remélő, reménykedő”), innen a nyelv elnevezése is, bár Zamenhof eredetileg a talán kevésbé hangzatos, az előbb említett „nemzetközi nyelv”-nek nevezte művét. Zamenhof – felismerve műve társadalmi jelentőségét – a nyelvhez kapcsolódó szerzői jogairól lemondott, átengedve azt a világnak. Erről szóló mondása szállóigévé vált: „Az eszperantó az egész világé!”

Magyarországon 1898-ig kellett várni, amikor is Barabás Ábel tollából megjelent az első hazai eszperantó nyelvkönyv. A kötet előszavát az első magyar eszperantista, Bálint Gábor írta.