Publikálta 
Mi köze a közgazdaságtannak az eszperantó nyelvhez? Ma már tudjuk, hogy a két dolog elválaszthatatlan. A nemzetközi rendszer egyik problémája a nemzetközi nyelv alkalmazása illetve alkalmazásának hiánya.
Az interlingvisták hiába kutatták Jan Amos Comenius (1592-1670) hagyatékában a nyelvészeti elemeket, az ő nyelvtervezetei érdekesek voltak ugyan, de alig közelítettek a megoldáshoz, a jó nyelvtervezethez. Politológusok azonban egyre nagyobb figyelmet szenteltek nemzetközi rendszer elméletéről szóló munkájának, amely ma már tananyag az állam- és jogtudományi karokon. Comenius ebbe a keretbe ágyazta a nemzetközi nyelv elméletét is.
Miért van szükség a nemzetközi nyelvre és milyen legyen az? Annak érdekében, hogy mindenki képes legyen azt elsajátítani, legyen könnyen tanítható, sokkal könnyebben, mint általában a nemzetinyelvek, „azért, hogy időveszteség és anyagi veszteség nélkül tudjuk tanulni”, vagyis gazdaságosan, az idővel, energiával és pénzzel takarékoskodva – vallotta Comenius. Ő mutatta ki először azt, hogy akár a latin, akár a nemzeti nyelvek tanítása az emberi energia és az idő pazarlása, tehát az emberiségnek más utat kell keresnie, ki kell dolgoznia nemzetközi nyelvet, és a részérdekekkel szemben át kell térni annak alkalmazására. Rámutatott, hogy ellenkező esetben a nemzetközi rendszer egyre drágább és emberellenesebb lesz.
A nemzetközi nyelv tervezetét azonban már nem ő, hanem Lazar Markovics Zamenhof (1859-1917) dolgozta ki. LMZ pontosan a Comenius által megfogalmazott alapelveknek megfelelő nyelvet kezdeményezett. Jó kezdeményezés volt ez nyelvészeti és társadalmi szempontból egyaránt, azaz nemcsak mint nyelvi konstrukciót, hanem mint kommunikációs folyamatot, tehát az új nyelv társadalmi alapjait illetően is. Felismerései nyomán nemzetközi nyelven kommunikáló nemzetközi közösség jött létre.
Haszpra Ottó (1928-2012) gazdaságossági számításokkal igazolta Comenius és Zamenhof tételeit. Elsőként bizonyította azt, hogy a jelenlegi nemzetközi nyelvhasználat és az ennek megfelelő nyelvoktatás a legdrágább megoldás és ráadásul igazságtalan is. A diákok tanulás rafordított idejének harmadát, sokszor felét, de a felnőttek idejének és pénzének nagy részét is a nyelvek tanulása teszi ki, a természet- és társadalomtudományok és más hasznos tevékenységek (hogy csak egyet mondjunk: az értékteremtő munka) rovására. A rendszer egészének újragondolására van szükség. (Lásd: dr. Haszpra Ottó: A nyelvtanulás naturális terhe és radikális csökkenthetősége >> – a szerk.)
Comenius, Zamenhof és Haszpra Ottó bizonyították, hogy a jelenlegi nyelvhasználati rendszer fenntartása az emberiség legpazarlóbb tevékenysége. Drágább, mint a fegyverkezés vagy az egészségügy fenntartása. Tizedannyi idő és pénz ráfordításával előrébb tartanánk. Ez a rendszer elsősorban a tanulásra és munkára legalkalmasabb, fiatal életéveitől foszt meg mindenkit, többek között pénzben is kimutatható veszteségeket okozva minden egyes embernek, ezzel pedig az egész társadalomnak.
Sokan még ma is úgy vélik, hogy a megvalósítható nemzetközi rendszerek és ezen belül a nyelvalkalmazási rendszerek közül a létező a lehető legjobb. Comenius, Zamenhof és Haszpra Ottó bebizonyították ennek az ellenkezőjét. és lerakták az új, gazdaságos és egyszersmind társadalmilag igazságos rendszer alapjait. Haszpra Ottó számításokkal is igazolta azt, hogy az eszperantót alkalmazó új, hatékonyabb nyelvhasználati rendszer a gyakorlatban is megvalósítható, és létrehozása össztársadalmi érdek.
Rátkai Árpád
