Publikálta Június 3-án, vasárnap a Nyugati pu. pénztára előtt találkoztunk, az előzetes tervünk szerint. Jó volt ismét látni a régi barátokat, akik nagy örömmel üdvözölték egymást, de az új arcokat is. A „Saluton!” varázsszóra pillanatok alatt közösség lettünk, ami számunkra persze természetes is.
Vonattal utaztunk Kismarosig, és már az indulás után meglepetés ért minket. A túravezető Máté Sándor (Alek Sandro) nem hagyott bennünket unatkozni – keresztrejtvény fejtő versenyt hirdetett! A győztesnek szerény jutalmat ígért, de mivel mi igen ügyesek és szorgalmasak vagyunk, mindenki sikeresen vette az akadályt. Az eszperantó keresztrejtvény mellé közmondásokat és Baghy Gyula vasúti utazásról szóló kedves versét is „megkaptuk”, egymást segítve fordítottuk le a szépen zengő sorokat.
Vácott csatlakoztak hozzánk Újhelyi Feriék és Baksza Paliék, hoztak magukkal külföldi vendégeket is, a cseh Vlasta Celá-t és Vít Guglielmo Misurec-et. Kiskutyájuk (Luna) is erősítette a csapatot, vakkantásai igazán nemzetköziek voltak. Majdnem 25-en lettünk így.
Kismarosnál remek hangulatban vágtunk neki a túrának. Az országutat ugyan nem tudtuk kikerülni, de miután felfedeztük a Király-kút hívogató forrását, kellemesen felfrissültünk.
A kilátó felé lelkesen lépdelt a kis csapat, valódi békemenet volt. (Békésen meneteltünk.) Mire felértünk a Zamenhof-kilátóhoz, a többség el is fáradt. Pihentünk hát egy nagyot, s némi elemózsia és kortyolgatás után igazi baráti eszmecsere vette kezdetét.
Először Alek Sandro mesélt a kilátó történetéről, az immár 39 éves Zamenhof Internacia Pacmarsxo szerepéről. Persze kétnyelvű volt a bevezető, s így minden részvevő követhette. Temesvári Gabriella az Eszperantó-hegy névadó időszakáról beszélt, nem felejtve el Heidum György akkori aktív közbenjárását sem. Majd Keményfi Imre elszavalta Baghy Gyula versét, melyet a vonaton a külső zajok miatt meg sem kíséreltünk. Itt a hegytetőn, a kellemes csendben a ritmikus sorokat hallgatva ismét felfedeztük az eszperantó nyelv szépségét.
Ez a vers is – a szavak ünnepe.
Számos javaslat elhangzott a kilátóval kapcsolatban. Ezeket meg fogjuk beszélni, s a legoptimálisabb megoldást választjuk majd. Hiszen mindenkinek érdeke, hogy megőrizzük s életben tartsuk ezt a szép hagyományt. A kilátó s a békemenet hozzátartozik elődeink mozgalmához, vigyáznunk kell rá!
Felfrissülve sétáltunk tovább az Eszperantó-hegy mellett, s a Szépkilátás pihenőnél lelkesen eszegettük maradék szendvicseinket. Majd leereszkedve a hívogató Nagymaros felé, többször is meg-megállva számos közös képet készítettünk. A háttér egyedülálló volt és festői. Visegrád pompás látványát, megkoronázva a Fellegvárral külföldi barátaink is jó szívvel emlegetik majd..
Nagymaroson megkerestük Dr. Takács József orvos-eszperantista volt lakóházát. Itt a túravezető pár sorban megemlékezett a Magyar Országos Eszperantó Egyesület egykori főtitkáráról (tisztségei 1911 és 1941 között), akinek talán legfőbb érdeme, hogy létrehozta a Magyarországi Eszperantó Múzeumot. Ezt a nyilas hatalomátvétel után (1944. március 19.) a hatóságok részben elkobozták, részben elkallódott. Meg kell említeni az 1923-ban megírt 184 oldalas Eszperantó-Magyar kisszótárát is. Sajnos szomorú véget ért ez a derék ember. 1944. október 16-án, Pusztavámnál 216 orvos, patikus, mérnök munkaszolgálatos társával együtt – a velük kiásatott gödörbe géppuskázták őket.
Néma főhajtással emlékeztünk a szomorú befejezésre.
Elfogódva sétáltunk tovább Nagymaros utcáin és őszintén örültünk, hogy elmúltak azok a vészterhes idők.
Mivel a MESZ elnöksége meglepetést ígért nekünk, kiváncsiak voltunk, mi lehet az. Az Édeske cukrászda hűvösében meg is tudtuk. Először Alek Sandro összefoglalta pár mondatban az eltelt 110 év kezdeti lépéseit, az 1902-es indulást. (Nem felejtve el az Eszperantó születésétől eltelt 125 évet!). Majd Nagy János, gazdasági alelnökünk emelkedett szólásra, és saját versével köszöntötte a lelkes kis csapatot. A vers őszinte szavakkal beszélt nemcsak az évfordulókról, de az Eszperantó igazi lényegéről is. A kézfogásról s annak jelentéséről, – a megértés és a szeretet fontosságáról.
Nagy János: Köszöntő
Eszperantó Kilátó tövében
Dalolunk kéz a kézben.
A Szövetség 110 éves múltját ünnepeljük
Mozgalmi életét büszkén éltetjük.
Mily nagy dicsőség a visszaemlékezés
Áldozatos munkával járt a szervezés.
Sok-sok névre hallgatott e szervezet
Volt baráti Társaság, Egylet s most Szövetség lett.
Mély tisztelet és főhajtás azoknak
Kik e nyelv életéért fáradoznak.
Köszönve a múltbéli önzetlen segítséget
S a felbecsülhetetlen szellemi értéket.
Az eszperantisták reménye az eszperantó
S az „összetartás ” is nevükhöz méltó.
Az eszperantista, ahol tud ott segít
Őrizzük meg ennek igazát,
legyen bennünk eszperantó hit.
Csak így hirdethetjük a nyelv jövőjét
S élvezhetjük majd munkánk gyümölcsét
Tartson bennünket össze a szeretet
S most e tortából fogyasszunk egy szeletet!
Az igazi meglepetés azonban most következett. Csábítóan hívogató tortát kaptunk, a két dátum feliratával, zöld ötágú csillaggal s egy kis gyertya-tűzijátékkal. Éreztük a pillanat örömét, de azt is, hogy ezt most itt – meg fogjuk enni… És nem tévedtünk. Amikor Lindwurm Edit alelnökünk kezében megvillant a kés, nos – mindenki elnémult. Félelemmel vegyes tisztelettel néztünk rá, és ő nem habozott. Belevágott. A tortába. Ügyes mozdulatokkal kiosztott mindenkit. És mi ezért igen hálásak voltunk.
De ez a szép torta csak emlékeinkben élne, ha Eszényi Józsi nem fotózta volna le. De lefotózta. S alighanem viszont is láthatjuk majd a többi képpel együtt, mert ez a nap emlékezetes volt.
Csodaszép környezetben, a hagyományaink szellemében, sok-sok vidám és jólelkű emberrel együtt – így emlékeztünk mi meg a mai napról. Hogy meg fogjuk-e ismételni? Nem kétséges! Mindenkit fogunk várni és mindenkivel kezet fogunk. És majd ki nem mondva, de mindenki érezni fogja – itt közösségre talál: igazi társakra, segítőkész barátokra.
Várunk Benneteket! Legyenek közös emlékeink. Amikre szívesen gondolunk vissza – még öreg korunkban is.
Baráti kézfogással
a MESZ Elnöksége nevében – Máté Sándor /Alek Sandro/
