A regény főhőse Ivo Ormani, híres zongoraművész. A férfi elmúlott ötven, magánélete romokban hever, felesége elhagyta, fia elzüllött, anyagilag sem áll jól. Ráadásul nemrégen vette észre, hogy nem tud már jól játszani. Az orvosi diagnózis: olyan betegség, amely a kéz ízületeit támadta meg. Le kell hát mondania a karrierről. Mogorván, kedvetlenül érkezik Miraklo városába. Ez egy törpeállam valahol Európában, talán az Alpok között. Az ókori Miraculum városkában van egy domb, a Monteto, ahol kétezer éve történnek csodás gyógyulások. A városban a tizenkilencedik század végéig makacsul ragaszkodtak a latinhoz, azt használta mindenki, majd 1900-ban áttértek az… eszperantóra, azóta ez ott a hivatalos nyelv.
Ivo valaha régen tanulta a nyelvet, most felfedezi, hogy tudata mélyén ott szunnyadnak a szavak, a kifejezések, és szinte mindent megért azonnal. Titokban abban reménykedik – bár egész természettudományos neveltetése tiltakozik benne! –, hogy a Montetóra feljárva, talán napok alatt meggyógyulnak a kezei. Vele is megtörténik a csoda, ami Miraklo városában állítólag sokakkal megtörtént már? A következő hetekben sok olyan esemény történik vele, ami teljesen megváltoztatja az életét…
„Dumiljara urbo inter la montoj. Loko de mirakloj tra la epokoj de la historio.” – „Kétezer éves város a hegyek között. Csodák helye a történelem korszakain át.”