Publikálta 
Mikola Klára
1963-2010
Klárit 2008. november 15-én választotta meg a közgyűlés elnökségi tagnak. Sok éven keresztül vizsgáztatott, tanított és aktív részese volt a magyarországi eszperantó életnek. Gitárjátékával és éneklésével mindenkit lenyűgözött. Aki ismerte őt, tudja, hogy kedves, mindenkivel megértő személyiség volt. Tudjuk, hogy az élet velejárója a halál is, de amikor egy fiatal, közeli hozzátartozónkat ragad el a halál, nem értjük és nehezen tudjuk elfogadni.
Tovább élsz a szívünkben. Nyugodj Békében!
Gyásszal és fájdalommal,
A MESZ vezetősége
Egyik barátnője így búcsúzik tőle:
Klárit tavaly nyáron ismertem meg, mint tanárt az eszperantó csoportból. Ha azt vesszük, a véletlen műve, hogy rábukkantam erre a tanfolyamra, de mint tudjuk, semmi sincs véletlenül. Már első pillanatban éreztem, hogy barátság lesz köztünk. Először még csak kizárólag tanár-diák kapcsolat volt a miénk, ám egy alkalommal a tanfolyam után hosszabban is szóba elegyedtünk, innentől kezdve ez rendszeressé vált. Kezdtünk az órák mellett úgy is összetalálkozni, mint két barátnő és lassan valóban azzá is váltunk. Nemcsak élőben, hanem a számítógépen keresztül is tartottuk a kapcsolatot. Annak ellenére, hogy pár hónapja ismerkedtünk csak össze, egyre inkább úgy éreztük, olyan ez a barátság, mintha már legalább 20 éve ismernénk egymást. Amikor eljött hozzám, azt mondta, itt otthon érzi magát. Szeretett itt lenni. Sétáltunk sokat a Duna-parton, megmutattam neki a falunkat. Azt is mondta, hogy szívesen költözne erre a helyre. Beszélgettünk vallásról, filozofálgattunk, érzelmekről, pszichológiáról és a családjainkról. Klári végtelenül szerette és tisztelte a természetet, a fákat, virágokat, állatokat mind barátjaként tisztelte és úgy tudott róluk mesélni is, mintha családtagjai lennének. A kutyájáért is képes lett volna bármire. Sokszor elhangzott köztünk, hogy majd legközelebb megbeszéljük. A legutolsó beszélgetésünk vége is ez volt: Majd legközelebb. De ez sajnos nem lett így! Nincs már legközelebb. Ez az űr örökre ott marad bennem, soha nem fogom már megkapni a megannyi fel nem tett kérdésemre a választ. Mikor utoljára nála voltam, már nagyon rossz állapotban volt, de nem gondoltam arra, hogy talán haldoklik. Azzal búcsúztam tőle, hogy gyógyuljon meg minél előbb. Ekkor láttam őt utoljára. Aztán egyszer csak eltűnt, nem adott magáról életjelet. Vártam, mert nem gondoltam rosszra. Na jó, egy picit elkezdtem nyugtalankodni, de reméltem, hogy semmi komoly oka nincs az eltűnésének. Először e-mailt írtam neki, majd sms-t küldtem, semmi válasz nem érkezett, ekkor már elkezdtem aggódni. Felhívtam a lakhelyéhez közelebb eső kórházat, ahol közölték, ott fekszik náluk az intenzív osztályon. Volt, hogy ezalatt a három hónap alatt álmodtam vele: fogtam a kezét a kórházi ágya mellett és csak bíztattam, hogy tartson ki. Ő feltérdelt, megfogta a két kezem és azzal a kláris hangsúllyal azt mondta: nem lesz semmi baj Renikém! Ez sajnos csak álom maradt. Annyiszor gondoltam rá ezalatt az idő alatt, sokszor imádkoztam érte és az járt a fejemben, hogy vajon félt-e a haláltól? Vajon mikor adta fel? Amikor bevitték? Vagy csak később? Rengeteg kérdés maradt bennem. Ezeknek a nyitott kérdéseknek a megválaszolatlanságából maradó hiányérzet most már végigkísér, míg élek. Egyet biztosan tudok: számomra Klári nem halt meg, örökké itt marad a szívemben. Nyugodjon békében!
Levegő Munkacsoport
Mikola Klára 1992-től kezdte szerkeszteni Lukács Andrással együtt a Levegő Munkacsoport havi hírlevelét, ami hamarosan havi folyóirattá alakult át. Hamarosan ő lett a Lélegzet főszerkesztője és egészen 2004 márciusáig töltötte be ezt a munkakört. Ezen idő alatt a Lélegzet komoly tekintélyre tett szert Magyarországon a környezetvédelem iránt érdeklődők körében. Minden számában szakmailag alapos, ugyanakkor közérthető, olvasmányos írásokat tett közzé a hazai és nemzetközi környezetvédelem alakulásáról, eseményeiről, híreiről. Mikola Klára a szerkesztésen kívül saját maga is minden számba írt cikket, készített interjúkat. Ezek az írások általában még ma is időszerűek, és mind megtalálhatók a www.lelegzet.hu honlapon.
2010. március 04-én 16 órai kezdettel, a Nemzetek Házában tartunk megemlékezést Kláriról. Mindenkit szeretettel várunk.
