Kedves magyar eszperantisták! (Sube en Esperanto)
Szomorúan közlöm a hírt, hogy Szövetségünk régi tagja, sokunk ismerőse Gulyás István 2025. április 10-én elhunyt.
Nyugodjon békében!

Gulyás István
1934 – 2025
Gulyás István 1934. augusztus 30-án született Pécsett. Az érettségi vizsgát követően az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Mérnöki karán tanult és 1957-ben okleveles mérnök lett. Ismereteinek bővítésére törekedett, többször vett részt posztgraduális képzéseken. Így szerzett új diplomákat, 1964-ben közgazdaságtanból, és 1972-ben hidrológiai és közüzemi ellátásból. Szakmérnök lett.
Az aktív szolgálatot a MÁV Pályafenntartási szolgálatánál kezdte. Aztán előre haladva egyre magasabb beosztásokban tevékenykedett, és a MÁV Vezérigazgatóság Műszak Főosztályának vezetője, végül a MÁV Tervező Intézetének igazgatója lett. 1992-ben vonult nyugdíjba.
Nyugdíjas évei alatt többször fordultak hozzá és bízták meg szakvélemények készítésével, szaktanácsok adásával. Gazdag szakmai ismereteinek köszönhetően ezeket a megbízásokat sikeresen teljesítette.
Közös nyelvünket 1958-ban ismerte meg, és 1962-ben az IFEF tagja lett. Az eszperantó nyelv elsajátítása után sok éven át szervezett és vezetett nyelvtanfolyamokat különböző vasúti intézetekben és munkahelyeken, például a MÁV Kórházban Budapesten, a Keleti és a Nyugati pályaudvaron.
Vasúti anyaggal kiegészített felsőfokú állami nyelvvizsgát tett 1982-ben.
Az UEA-nak 1973-ban lett tagja. A különböző országos, szakmai és nemzetközi eszperantó szervezetek kiemelkedő alakja volt, amelyekben magas tisztségeket töltött be. Budapesten a Központi Vasutas Szakcsoport elnöke volt 1974-től, ugyanebben az évben az IFEF Szótárbizottságának tagja lett, a Magyar Eszperantó Szövetség bizottságának tagja 1976-tól, az IFEF bizottsági tagja és a Szakmai bizottság tagja 1977-től, az IFEF „A delegáltja” az UEA-nál 1980-tól, a Magyar Eszperantó Szövetség Vasutas Szakosztályának alelnöke 1980 és 1985 között, ezt követően elnöke.
Ez utóbbi szervezet 1996-ban átalakult jogi személyiségű egyesületté, Magyar Vasutas Eszperantó Szövetség név alatt, amelynek elnöke lett.
Az UEA szakmai delegátusa 1986 óta vasutak és beruházások szakterületen.
A Magyar Államvasutak segítségével elkészítette, szerkesztette és megjelentette a szép megjelenésű, bekötött kétnyelvű nemzeti szótárakat, minden nemzeti nyelven, amelyek az UIC szakszótár második kiadásában megjelentek a CD-ROM-on. 13 eszperantó és nemzeti nyelvről és a fordítottjáról van szó.
Az IFEF alelnöke volt 1988 és 2010 között. Mint az Internacia Fervojisto szerkesztő bizottságának tagja 2010-től halálig tevékenykedett, az IFEF szakmai folyóiratának magas színvonalát szolgálva.
Az IFEF minden kongresszusán részt vett 1978 és 2014 között, és 1980-tól minden UEA kongresszuson. Több, jelentős szakmai előadást tartott az IFEF és UEA kongresszusokon.
A 14. IFEF kongresszuson Budapesten 1962-ben a LKK munkatársa volt, a következő IFEF kongresszusokon a LKK elnöke volt: 34. Balatonfüred 1982-ben, 47. Pécs 1995-ben, 52. Budapest 2000-ben, 56. Sopron 2004-ben.
Az Állami Nyelvvizsga Bizottság tagja volt vasúti témában 1981-től.
A „Hungara Fervojista Mondo” szakmai folyóirat felelős kiadója 1984-től, és felelős szerkesztője 1993-tól. Ő tartotta életben ezt a magas színvonalú szakmai folyóiratot mostanáig.
Kiváló tevékenységéért többször kapott különböző kitüntetéseket:
„Pro Esperanto” a Magyar Eszperantó Szövetségtől 1983-ban (Közösen, a 34. IFEF kongresszus LKK-ja Balatonfüred 1982). Ő volt a LKK elnöke.
„Szakszervezeti Munkáért” arany fokozat1987-ben. Az eszperantó százéves jubileuma alkalmából.
„Pro Esperanto” a Magyar Eszperantó Szövetségtől 1996-ban személyesen.
„Aranydiplomás mérnök” a Budapesti Műszaki Egyetem tüntette ki 2007-ben.
„Az IFEF tiszteletbeli tagja” 2009-ben.
Az említetteken kívül sok más állami és vasúti kitüntetést kapott.
Gulyás István hosszú betegségét türelemmel viselte. 2025. április 10-én halt meg. Egy kiváló embert, barátot, kollégát és eszmetársat veszítettünk el. Távozásával nagy űrt hagyott maga után. Emlékét megőrizzük. Nyugodjon békében.
Dr. Halász József

István GULYÁS
1934 – 2025
Nia kara samideano, membro de nia asocio, amiko kaj konatulo de pluraj, István GULYÁS forpasis la 10-an de aprilo, 2025.
István GULYÁS naskiĝis en urbo Pécs la 30-an de aŭgusto 1934.
Sekve la abiturientan ekzamenon li studis en Inĝeniera fakultato de la Konstruindustria kaj Trafika Teĥnika Universitato en Budapeŝto, kaj fariĝis diplomita inĝeniero en 1957. Li klopodis plivastigi siajn konojn, kaj plurfoje partoprenis postdiplomajn instruadojn. Tiel li akiris novajn diplomojn, en 1964 pri ekonomio, kaj en 1972 pri hidrologia kaj publikserva provizo. Li iĝis fak-inĝeniero.
La aktivan deĵoron li komencis ĉe la Trakprizorga Servo de MÁV. Poste antaŭen irante li agadis en pli kaj pli altaj postenoj kaj iĝis estro de la Teĥnika Ĉefsekcio de la Generaldirekcio ĉe MÁV, fine direktoro de la Planistituto de MÁV. Li emeritiĝis en jaro 1992.
Dum liaj emeritaj jaroj plurfoje oni turnis kaj komisiis lin fari fakspertulajn opiniojn, doni fakajn konsilojn. Dank’ al siaj riĉaj fakaj konoj ĉi tiujn komisiojn li plenumis sukcese.
Nian komunan lingvon li ekkonis en 1958, kaj en jaro 1962 li iĝis IFEF-membro. Post la alproprigo de lingvo Esperanto dum multaj jaroj li organizis kaj gvidis lingvokursojn en diversaj fervojaj institutoj kaj deĵorlokoj, ekzemple en la Hospitalo de MÁV en Budapeŝto, en stacidomoj Keleti kaj Nyugati.
En jaro 1982 li faris superan ŝtatan lingvoekzamenon kompletigitan per fervoja fako.
Li fariĝis UEA-membro en 1973. Li estis elstara figuro de diversaj landaj, fakaj kaj internaciaj Esperanto-organizaĵoj, en kiuj plenumis altajn poziciojn. Li estis prezidanto de la Centra Fervojista Fakgrupo en Budapeŝto ekde 1974, membro de la Terminara Komisiono de IFEF ekde sama jaro, Komitatano de Hungara Esperanto-Asocio de 1976, IFEF-Komitatano, kaj membro de la Fakprelega Komisiono de IFEF ekde 1977, „Komitatano A” por IFEF ĉe UEA de 1980, vicprezidanto de la Fervojista Fako de Hungara Esperanto-Asocio inter 1980 kaj 1985, poste li estis ĝia prezidanto.
Ĉi lasta organizaĵo en 1996 transformiĝis je laŭjura asocio sub nomo Hungara Fervojista Esperanto-Asocio, kies prezidanto li iĝis.
Li estis fakdelegito de UEA ekde 1986, sur fakterenoj fervojoj kaj investado.
Helpe de la Hungaraj Ŝtatfervojoj, li pretigis, redaktis kaj aperigis belaspektajn, binditajn dulingvajn naciajn vortarojn pri ĉiu nacia lingvo kiuj aperis per CD-ROM en la dua eldono de UIC-fakvortaro. Temas pri Esperanto kaj 13 naciaj lingvoj kaj inverse.
Li estis vicprezidanto de IFEF inter 1988 kaj 2010. Kiel membro de la Redaktora Komisiono de Internacia Fervojisto, ekde 2010 ĝis sia morto li agadis, servante la altan nivelon de la fervojfaka revuo de IFEF.
Inter 1978 kaj 2014 li partoprenis ĉiujn IFEF-Kongresojn kaj ekde 1980 ĉiujn Universalajn Kongresojn. Li faris plurajn gravajn fakprelgojn dum la IFEF kaj UEA kongresoj.
Li estis kunlaboranto de LKK de la 14-a IFEF-Kongreso en Budapeŝto en 1962; LKK-prezidanto de la sekvaj IFEF-Kongresoj: la 34-a en 1982 Balatonfüred, la 47-a en 1995 Pécs, la 52-a en 2000 Budapeŝto, kaj la 56-a en 2004 Sopron.
Li estis membro de la Ŝtata Lingvoekzamena Komisiono pri fervojaj temoj de 1981.
Li estis responda eldonisto de la revuo „Hungara Fervojista Mondo” ekde 1984 kaj responda redaktoro de 1993. Li tenis en vivo la ĉi tiun altnivelan fakan revuon ĝis nun.
Pro sia elstara agado plurfoje li ricevis diversajn distingojn.
„Pro Esperanto” de HEA en 1983 (kolektive al LKK de la 34-a IFEF-Kongreso en Balatonfüred en 1982). Li estis prezidanto de LKK.
„Pro Sindikata Agado” ora grado, en 1987, okaze de la centjara jubileo de Esperanto.
„Pro Esperanto” de HEA en 1996 (persone).
„Oradiplomita inĝeniero” la Teĥnika Universitato en Budapeŝto honoris lin en 2007.
„Honora Membro” de IFEF en 2009.
Krom la menciitaj li ricevis multajn aliajn ŝtatajn kaj fervojan distingojn.
István GULYÁS eltenis sian longan malsanon kun pacienco. Li mortis la 10-an de aprilo 2025.
Ni perdis elstaran homon, amikon, kolegon kaj samideanon. Per sia foriro li postlasis grandan mankon. Lian memoron ni konservos. Li ripozu en paco!
Dr. Halász József