Publikálta 
Életének 90. évében elhunyt Deme László nyelvész, az Anyanyelvápolók Szövetségének alapító társelnöke. A nyugalmazott egyetemi tanárt, a nyelvművelő mozgalom fáradhatatlan szervezőjét június 6-án érte a halál. Hamvaitól – kívánsága szerint – szűk körben vesznek búcsút.
Életének 90. évében elhunyt Deme László nyelvész, az Anyanyelvápolók Szövetségének alapító társelnöke – tudatta Deme Péter, a kutató fia pénteken az MTI-vel.
A nyugalmazott egyetemi tanárt, a Beszélni nehéz mozgalom fáradhatatlan szervezőjét június 6-án érte a halál. Hamvait – kívánsága szerint – nyilvános búcsúztatás nélkül adják vissza a magyar földnek.
Deme László 1921-ben született Pécelen. A budapesti Tudományegyetemen 1943-ban szerzett diplomát. Ezután az egyetem, majd az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa volt. 1970 és 1981 között a szegedi tudományegyetem Általános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének tanára, 1977-től 1981-ig a Magyarországi Eszperantó Szövetség tiszteletbeli elnöke, több nyelvészeti társaság és munkabizottság tagja is volt. A nyelvjárások, nyelvművelés és nyelvhasználat kérdéseit kutatta. Kiváló pedagógus volt, munkája szerves részének tartotta a magyar, majd – 1970-től – az eszperantó nyelvekkel kapcsolatos ismeretterjesztést. Különösen az 1976-ban indult Beszélni nehéz című nyelvművelő rádiósorozat révén vált széles körben ismertté. A nyelvtudomány kandidátusa (1956), majd doktora (1970) lett. Munkásságának elismeréseként megkapta a Szinnyei-emlékérmet (1943), a Szily-jutalmat (1947), az Akadémiai jutalmat (1953, 1955), az Akadémiai Díjat (1964), a Révai-emlékérmet (1969), az Ifjúsági Díjat (1982), a Déry Tibor-jutalmat (1986), a SZOT-díjat (1987), a Bölöni-jutalmat (1988) és az Implom József-díjat (2006).
Főbb művei: A hangátvetés a magyarban (1943), A magyar nyelvjárások néhány kérdése (1953), Nyelvatlaszunk funkciója és további problémái (1956), Helyesírási rendszerünk logikája (1965), A nyelvről – felnőtteknek (1966), Az általános nyelvészet alapjai (1969), A beszéd és a nyelv (1976), Közéletiség – beszédmód – nyelvi műveltség (1978), Nyelvi és nyelvhasználati gondjainkról (1970), Nyelveink jövője és jövőnk nyelve (1990). Társszerkesztője volt A magyar nyelvjárások atlasza I-VI. részeinek (1968-77), a Helyesírási tanácsadó szótárnak (1961) és a Helyesírási kéziszótárnak
(1988). Forrás: NYELV és TUDOMÁNY
A fentiekhez szeretném hozzáadni:
Én vittem személyesen egy levelet Deme Lászlóhoz 2001-ben, amelyről később egy évvel derült ki, hogy az Eszperantó nyelv élő nyelvvé nyilvánítását kérte Princz Oszkár akkori főtitkár. Deme Lászlónak nagy szerepe volt abban, hogy eme kérés elfogadásra került az MTA Nyelvi Tagozatán.
Deme László, nyugodjon békében.
Bartek Anna/Anjo
