Publikálta 
Tisztelt Eszperantisták!
Engedjétek meg, hogy felejthetetlen élményemet megosszam veletek , melyet Nagy Jánosnak szövetségünk alelnökének, operatív vezetőnknek köszönhetek, hisz az általa szervezett „Irány a börzsönyi Eszperantó-hegy!” elnevezésű Zamenhof emlék és teljesítménytúrára Tőle kaptam a meghívást, melynek szívesen tettem eleget, úgy is, mint a szövetség elnöke.
Mindig érdekelt, vajon hogy történik egy túra megszervezése. Egy kívülálló nem is gondolná, mennyi minden előzi meg a túra lebonyolítását. Erre betekintést nyerhettem május 20-án.
Az indulás kora reggeli órában történt a Nyugati- pályaudvartól, ahol találkoztam Nagy Jánossal a rendezővel és segítő társával Lindwurm Edittel. Ott elosztottuk a kellékekkel telerakott szatyrokat (kitűzők, emléklapok, itinerek, bélyegzők, plakátok, a frissítő pontokon az ellátáshoz szükséges műzli, mogyoró, gyümölcs stb…)
Már itt megállapítottam, hogy a túra szervezője nagyon gondosan készített elő mindent, melyre egy ilyen túra alkalmával szükség van. Tőle tudtam meg, hogy az első fontos feladat Lindwurm Edit kíséretében az út bejárása és a segítő team a váci eszperantista csoport többszöri , folyamatos tájékoztatása és felkészítése volt a kapcsolat tartójukkal Újhelyi Ferenccel.
Felhívta a figyelmet a tájfutó boják a plakátok, tájékoztatók, eszperantó kódok elhelyezésére és az itinerek igazoló lapjának pecsételésére, mely igen fontos volt a nem eszperantisták számára is.
A túra startolt a váci vasútállomástól, ahol a túrázók regisztrálása történt a nevezési lapok kitöltésével, melyet megelőzött a pontőrök feladatainak eligazítása. Egyes pontőrökkel a rendező előző napon kiosztotta a szükséges eszközöket.
Jó érzés volt a túrázók mosolyát viszonozva jó utat kívánni a 33 km-es startolóknak.
Nagy János örömmel közölte, hogy meghívott túratársai is eljöttek annak ellenére, hogy előző nap a mátrai Widróczky 80 km-es túrát teljesítve folytatták az éjszakai 42 km-es maratoni távot és utána jöttek el a vonaton pihenve a 33 km-es emléktúránkra. Ők voltak, akik a célban megelégedésüket fejezték ki túra-társuknak Nagy Jánosnak , a szervezőnek az útvonal kiválasztásához a lebonyolításhoz, az ellátáshoz ,finom gulyáshoz – Magdika által készített pogácsához—a sok értékes látnivalóhoz és a kétnyelvű emléklaphoz.
A túrázókat a festői szépségű Dunakanyar csodálatos panorámás vadregényes tája várta. Megigéző volt maga a környezet gyönyörűsége a Lósy” Majoron, ahol sok látnivalót rejtett, mint a Wass Albert emlékmúzeum, a Makovecz stílusú Magyarság templom , az erdélyi faházak. Ezt követően áthaladtak a verőcei Wass Albert emlékparkon majd a Csattogó-völgyön át barangolva, eljutottak Kismarosig, ahol gulyáslevest kaptak. Innen tovább haladva és a 11 km-es táv elindításával megmászták az Eszperantó- hegyet és a Zamenhof kilátót, ahol egy pontőr fogadta őket, majd utána végigmentek a gubacsi hegy gerincén, melyről csodálatos kilátás nyílt a Dunakanyarra, a visegrádi várra, a Nagy-Villám kilátóra. Még mielőtt a Visegrád-Nagymaros célba elértek volna előtte a Takács József emléktábla alatt elhelyezett ellenőrzőkódot kellett felírniuk.
Nagy János tájékoztatása szerint ez a sikeresnek mondható túra sok érdeklődőt vonzott. A 33 km-es távon 38-an, míg a 11 km-es távon 29-en vettek részt.
Az ötlet kitűnőnek bizonyult. Csak gratulálni lehet különösen ahhoz, hogy ilyen formában az eszperantó ismertetése a plakátokon és újsághirdetésen keresztül eljutott a nem eszperantista túrázókhoz. Ezzel óriási kapu nyílt a külvilág felé.
Nagyon tetszett az is, hogy az ellenőrző pontokon az eszperantó életből vett Zamenhofi gondolatokkal bővülhetett az információjuk a túrázóknak, melyet Gados Lászlónak köszönhetően szép kivitelezésű szerkesztésben olvashattak.
Nagy büszkeség töltött el amikor az itiner túrafüzetekben a startban Én is rányomhattam a HEA majd a célban az „ügyes voltál” bélyegzőt.
Örülök, hogy része lehettem az emléklap és a kiválóan elkészített eszperantó nyelvű kitűző átadásánál. A kitűzőn és az emléklapon a hátterében az eszperantó hegy látképe volt. A célban Nagy Jánossal a nyelv iránt érdeklődőknek rövid ízelítőt adtunk az eszperantó nyelvről.
Többen megbarátkoztak a nyelvvel és a célban verejtékezve, de jóízűen ropogtatva az almát figyelmesen hallgatták a nyelv érdekességeit, tették fel kérdéseiket és figyelmesen hallgattak bennünket.
A célban mindenki egy kézszorítással és gratulálással – eszperantóul is – átvette Nagy Jánostól az elismerő oklevelet, a kitűzőt és én útravalóul a Ĝis revido!-val köszöntem el a túrázóktól.
Gondolom, hogy ez a nap a résztvevőknek is szép emlék marad és ismerőseiknek is továbbadják majd az eszperantóval kapcsolatos élményeiket.
Az elnökség nevében megköszönöm mindenki áldozatos munkáját.
A Zamenhof emlék és teljesítménytúra ötletgazdájának, Nagy Jánosnak valamennyiünk nevében kívánok jó egészséget és a további szervezéshez sok sikert.
Az emléktúra beszámolóját készítette:
Eszes Mária, a MESZ elnöke
A képgaléria megnyitásához kattintson ide!
