Publikálta 
Dr. Jáki Ferenc 1919. november 16-án született Érd-Ófaluban. Gimnáziumi tanulmányait Székesfehérvárott végezte. Érettségi után teológiát és filozófiát tanult, magyar-latinszakos diplomát szerzett és bölcsészdoktor lett.
Eszperantó tanári oklevelét 1965-ben kapta meg. Eszperantó nyelvismerete révén előadóként bejárta egész Európát, eljutott Pekingbe is. 1966 óta az Állami Nyelvvizsga Bizottság Eszperantó Tagozatának vizsgáztatója, a Magyarországi Eszperantó Szövetség és az Eszperantó Világszövetség örökös tagja. 1999 óta a Magyar Kultúra Lovagja. 1979-ben, nyugdíjasan kapcsolódott be a Művészetbarátok Egyesületének életébe. Kiállításokat nyitott meg 150 művelődéstörténeti előadást tartott. Faragásaiból, grafikáiból, pasztellképeiből, selyemképeiből, művészfotóiból számos önálló kiállítást rendezett itthon, valamint Dél- és Nyugat-Európában. Az általa megnyitott kiállításokon és saját kiállításain verseit szavalta. 1988 és 1998 között megjelent verseskötetei: Gesztenyevirágok őszi verőfényben, Fecskefészek-csillagszóró, Legindaj legaĵoj (magyar-eszperantó verseskötet), Kódexversek (illusztrált verseskötet), Naptár avagy kalendárium (az időszámítás története), Tíz művelődéstörténeti cikk a „Füles” Évkönyveiben 1970-85 között. Rendszeresen részt vett az alkotótáborok tehetségfejlesztő foglalkozásaiban, és több irodalmi pályázaton ért el műveivel kiemelkedő méltatást. Legjobban annak örült, hogy a Szinyei Merse Pál gimnáziumban a „VITA”-ban jelentek meg rendszeresen költeményei.
80. születésnapján hosszú, méltató cikket közöltek tanári és irodalmi pályafutásáról. Szülőfaluja is bensőséges ünnepségen találkozott a „hazatért fiával”. Hite szerint csak így lehet elkerülni a szellemi eltompulást.
Jelmondata: „Amíg az ekevas szánt, fényes marad, ha közben kopik is, de ha szögre akasztják, rozsdás lesz, még ha vadonatúj is!”
És az utolsó dátum: 2010. március 26. Temetése Érd-Ófaluban lesz egy később meghatározandó időpontban. A szülőfaluban (közben várossá lett) térnek hamvai örök nyugalomra. Consummatum est.
Jáki Ferenc:
Gyökerek
Falusi iskola volt, ahova jártam.
Sok időt töltöttem a gazdag könyvtárban.
A könyvek bekötve szürkés zöld vászonba.
Olyan volt a könyvtár, akár a városban.
A mitológiát nagyon megszerettem.
Volt úgy, hogy órákig beletemetkeztem.
Csecsemő Herkules lett a példaképem:
két nagy kígyót ölt meg gyönge kis kezével.
Hát még mikor felnőtt, mi-mindent vitt végbe!
Megsirattam szegényt, hogy máglyán lett vége.
A gimnáziumban görögöt tanultam.
Örültem, hogy ilyen gyökereket kaptam.
Ez érdi könyvtárban nyílott ki értelmem
ahhoz, hogy a görög nyelvet megkedveljem.
Később diákjaim tőlem részesültek
e mély kultúrából, s nagyon megbecsültek.
Aztán megcsodáltam néma ámulattal,
hogy hogyan épült, meg a Kínai Nagy Fal.
Ófaluban egykor hogy is álmodhattam,
hogy e Falat később én is megmászhattam.
Aztán feljutottam az Akropoliszra,
Róma Fórumából az Északi-sarkra.
Sőt megmártózhattam néhány Óceánban.
De jó volt röpködni a széles világban!…
S mégis! Ha meglátom szülőfalum tornyát,
és végigjárhatom a hegyszoros „Gyormát”,
s mikor szülőházam ajtaján betérek,
hol az eresz alján vár a fecskefészek:
Alig hihetem, hogy itthon vagyok végre,
s átjárja lelkem a gyerekkori béke.
Köszönöm a Sorsnak, hogy ide születtem,
s öreg iskolámból ennyire vihettem!
Kaposvár – Szombathely 2003.03.19.
Forpasis D-ro Ferenc Jáki 16.11.1919-26.03.2010.
