Publikálta 
Györgyei Szabó Magdolna cikke kultura.hu oldalán.
135 éves az eszperantó, amelyet megalkotója azért hozott létre, hogy a különböző népek, népcsoportok könnyebben kommunikáljanak egymással. Az Oroszország és Ukrajna közötti háború árnyékában – amelyet a nyelvi különbségekről folytatott politikai vita is kísér – különösen aktuális egy nemzetek feletti közös nyelv gondolata.
Białystok, az egykor lengyel, majd porosz, később orosz, ma pedig ismét Lengyelországhoz tartozó város mindig is sokszínű volt: lengyelek, németek, oroszok és jiddisül beszélő askenázi zsidók éltek benne egymás mellett. Itt született Lazar Markovics Zamenhof, az eszperantó atyja, aki már gyerekként is arról álmodozott, hogy a soknyelvű város egymásra gyanakvással tekintő polgárai jobban kommunikálhassanak egymással.
Litván zsidó családból származott, apjával oroszul, anyjával jiddisül beszélt, és környezetének hála korán megtanult lengyelül és németül is. Tanulmányai során magas szinten elsajátította a hébert, az ógörögöt, a latint, az angolt és a franciát, de az olasz, a spanyol és a litván nyelvhez is konyított valamicskét. Valódi poliglott volt, kiváló nyelvérzékkel.
Már gimnáziumi évei alatt mesterséges nyelv létrehozásába fogott, majd több sikertelen próbálkozás után, mindössze 28 évesen kiadta Unua Libro című első tankönyvét, amelyben bemutatta az eszperantót. A mesterséges nyelv neve a Doktoro Esperantóból (jelentésereménykedő doktor) származik, Zamenhof ugyanis ezen az álnéven publikálta a könyvet. Az eszperantó szókincse többnyire az angol, francia, német, görög, olasz, latin, lengyel, orosz és jiddis nyelvekből származik, ami nem véletlen, hiszen Zamenhof ezeket ismerte a legjobban. Nyelvtanát is elsősorban az európai nyelvek befolyásolták, de egyes újításai érdekes módon feltűnő hasonlóságot mutatnak néhány ázsiai nyelv, például a kínai jellemzőivel.
Az eszperantót könnyű megtanulni. A főneveknek nincs nyelvtani nemük, így nem kell azon töprengeni, hogy például az asztal hím- vagy nőnemű. Nincsenek szabálytalan igék, ezért összetett ragozási táblázatokat sem kell bemagolni. A helyesírása pedig teljesen fonetikus, ami egyszerűvé teszi a kiejtést. Zamenhof az Unua Libróban felvázolta az eszperantó 16 alapszabályát, és szótárt is készített hozzá. A könyvet több mint egy tucat nyelvre lefordították. Zamenhof az összes kiadás elején lemondott minden szerzői jogáról, és ezzel az eszperantót köztulajdonná nyilvánította.
Nyelv mindenkinek
Zamenhof célja nem az volt, hogy lecserélje az anyanyelveket. Az eszperantót univerzális második nyelvként képzelte el, amely elősegítené a nemzetközi megértést – és remélhetőleg a békét. A közös nyelven keresztül megvalósuló béke azonban sajnos utópia maradt: különböző becslések ma csupán ötszázezer és kétmillió közé teszik az eszperantót ismerők számát.
Az első Eszperantó Világkongresszus 1905-ben, Boulogne-sur-Mer-ben. Fotó: UEA/Henri Caudevelle
Pedig a népszerűsége a 20. század elején gyorsan nőtt: 1905-ben az első világkongresszust is megtartották, Zamenhofot pedig 1907 és 1917-ben bekövetkezett halála között tizennégyszer jelölték Nobel-békedíjra. Még olyan prominens személyek is az eszperantó hívévé váltak, mint Lev Tolsztoj. Az eszperantó szélesebb körű elterjedését azonban több esemény is gátolta.
Az I. világháború után a jövőbeni konfliktusok megelőzése reményében megalapították a Népszövetséget, az ENSZ elődjét. Nem sokkal ez után a Népszövetség iráni küldötte azt javasolta, hogy az eszperantó legyen a nemzetközi kapcsolatok nyelve. Ezt a javaslatot azonban a francia küldött megvétózta, attól tartva, hogy a francia nyelv emiatt elveszítené a diplomácia nyelveként élvezett presztízshelyzetét. 1922-ben a francia kormány egy lépéssel még tovább ment, és minden francia egyetemen betiltotta az eszperantó tanítását, mondván, hogy az a kommunista propaganda terjesztésének eszköze.
Holott a Szovjetunióban még nehezebb volt az eszperantisták élete: azt állították róluk, hogy nemzetközi kémszervezet tagjai, ezért üldözték őket, majd Sztálin tisztogatásai során sokukkal végeztek is.
Hitler úgy vélte, hogy az eszperantó a világ elfoglalására irányuló zsidó összeesküvés egyik bizonyítéka. A Gestapo parancsot kapott Zamenhof leszármazottainak felkutatására, akinek végül mindhárom gyermeke a holokauszt áldozata lett, ahogy sok más eszperantót beszélő is.
Az UNESCO 1954-ben határozatot fogadott el az Egyetemes Eszperantó Szövetséggel való kapcsolatfelvételről, ami megnyitotta az utat az eszperantó számára, hogy nyelvi rendezvényeken képviseltethesse magát. Később a szervezet arra buzdította az országokat, hogy vegyék fel az eszperantót az iskolai tantervekbe.
Az eszperantó jelene
Bár az eszperantó nem váltotta be alkotója nagy reményeit, továbbra is a történelem legnépszerűbb konstruált nyelve. Ingyenes eszperantó források széles skálája érhető el az interneten, köztük a Duolingo, a lernu! és a Google-fordító is. Saját Wikipédia-kiadása is van, amely jelenleg több bejegyzést tartalmaz, mint a dán, a görög és a walesi oldalak. Több mint 25 ezer könyv érhető el eszperantóul, például a Biblia, Shakespeare, E. A. Poe és Adam Mickiewicz művei. Az UNESCO 2017-et Zamenhof évének nyilvánította, és azóta az UNESCO Courier negyedévente eszperantó nyelven is megjelenik.
35 éve, 1987. augusztus 21-én hunyt el az egyik legnagyobb hatású magyar eszperantista, Szerdahelyi István tanár és nyelvész. Több eszperantó könyvet írt középiskolások és egyetemisták számára, szerkesztője volt a magyar–eszperantó szótárnak, 1966-tól pedig megszervezte, hogy az ELTE-n is lehessen eszperantót tanulni. Hazai és nemzetközi eszperantó társaságok aktív tagja volt, munkásságáért 2010-ben kétnyelvű (magyar–eszperantó) emléktáblát kapott a pécsi Eszperantó parkban.
A forrást a Smithsonian Magazin, a Culture.pl és a Kurier.plus cikkei szolgáltatták.
Nyitókép: Lazar Markovics Zamenhof síremlékének részlete a varsói zsidó temetőben. Fotó: Shutterstock/Goran Vrhovac
